Mikor adhatunk esélyt a lejárt ételnek?

A teljes élelmiszerláncban keletkező élelmiszerhulladék több mint a fele a háztartásokból kerül ki. A hazai háztartásokban ez évente 247 tonnára rúg. Ebből a mennyiségből majdnem félmillió ember tudna jóllakni egy évig napi háromszori étkezéssel. A pazarlásnak több okát is azonosította a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programjában végzett kutatás. A leggyakoribbak, hogy elfeledkezünk róla és megromlik az élelmiszer, túl sokat vásároltunk belőle, illetve túl sokat főztünk, és nem volt kedvünk megenni.

A pazarláshoz jelentősen hozzájárul, hogy sokan nem tudják, mi a különbség a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő között, pedig ez a kulcsa annak, hogy kevesebb élelmiszer landoljon a kukában. A fogyaszthatósági idő a szigorúbb dátum, mert azt az időpontot jelöli, ameddig az élelmiszer biztonsággal elfogyasztható. Rendszerint a friss és a gyorsan romló élelmiszerekre vonatkozik.  Ezeknél be kell tartani a tárolási előírásokat és a felbontás utáni fogyasztási utasításokat, nehogy gyomorrontás vagy még komolyabb egészségügyi probléma legyen belőle, hogy romlott ételt ettünk.

A minőségmegőrzési idő azonban más, azt jelöli, hogy egy termék meddig őrzi meg a teljes élvezeti értékét. Attól azonban még egy fűszer biztonsággal használható, ha némileg vesztett az aromájából, a kakaópor is bőven jó még, ha egy kicsit már fakóbb a színe, a csokoládé sem okoz gondot, ha egy picit szürkésebb bevonatot kap és a száraztésztát is nyugodtan kifőzhetjük a minőségmegőrzési idő lejárta után is, ha bontatlan csomagolásban állt. A tartós élelmiszereknek tehát adjunk még egy esélyt a minőségmegőrzési idő után, mielőtt kidobnánk! Persze nagyon fontos, hogy szemre, szagra, állagra rendben lévőnek látjuk és a csomagolásuk bontatlan és ép legyen.  

A leghosszabb ideig, akár egy évig is jó lehet még a konzerv, a kávé, tea, a kakaó, a méz és az ásványvíz. A száraztésztáknak, a rizsnek, sónak, cukornak és a fűszereknek még 9 hónapig adhatunk egy próbát, a müzlik, gabonapelyhek, kekszek, csokik jó eséllyel még 3 hónapig fogyaszthatók, az olaj, zsír és a chipsek pedig még két hónapig a minőségmegőrzési idő után. Az egyes termékkörök minőségmegőrzés utáni fogyaszthatóságát egy táblázatban összefoglalva meg lehet nézni a Nébih oldalán.

Az Auchanokban a pazarlás csökkentéséhez most egy egyszerű, de hasznos eszközt adnak fizetéskor a blokk mellé: egy csinos kis „Még jó!” matricát, amivel felcímkézhetők azok a spájzban lapuló élelmiszerek, amiket záros határidőn belül meg kell enni, vagy fel kell használni. Érdemes időről időre átnézni a hűtőt és kamrát, előre rakni és felmatricázni azokat az élelmiszereket, amelyekkel minél hamarabb kezdeni kell valamit, hogy ne a szemétbe végezzék. Nagyon oda kell figyelni a fogyaszthatósági és a minőségmegőrzési idő közti különbségre, és ami már szemre sem jó, azt semmiképp ne együk meg!

Az élelmiszerpazarlás mérséklése persze már a vásárlásnál kezdődik. A bevásárló lista készítésével elkerülhető, hogy felesleges dolgok kerüljenek a kosarunkba, idő híján tökéletes megoldás az is, ha mobiltelefonunkkal lefényképezzük a hűtőnk, kamránk tartalmát, hogy az Auchan csábító ajánlatai között is lássuk, pontosan mire van szükségünk. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni tehát, hogy csökkentsük a kidobott élelmiszer mennyiségét. Egy kis odafigyeléssel „még jó” lehet sok minden!