"Hétfőn reggel 8 órakor az édesapám meghalt. (...) Valójában le voltam ütve. Semmi nem jutott eszembe. De azt sem tehettem meg, hogy elbújok. Mindenkiben egy kicsit másképp csapódik le ez. Hétfőn végig az volt a fejemben, hogy a feladatot meg kell oldani, akkor pont egy rádióinterjú volt" - mondta el Palik, és arról is beszélt, mire tanította az édesapja: "Mindig azt a feladatot oldjuk meg, amit kaptunk, azt viszont mindenképp".
"Mindannyian fel vagyunk rá készülve, ezért aztán mindannyiunkat felkészületlenül ér. És az ember természetesen utána ott és akkor játszik a gondolattal, megpróbálja nyugtatni magát, aztán nem sikerül, és szerintem ebben nincs szabály. (...) "Kórházban volt, szombaton nagyon rossz állapotban volt. Megőrjített a tanácstalanság, már nem tudtunk rendesen kommunikálni, a legrosszabbra készültem. Vasárnap volt a 87. születésnapja. És vasárnap, mintha a szombat nem létezett volna, mintha az előző napok nem történtek volna meg, gyenge volt, de zseniálisan jót beszélgettünk, nevetgéltünk, egyszerűen jó hangulat volt a kórteremben. Valami brutális örömmel jöttem ki a kórházból. És erre jött a másnap reggeli telefon, mert ugye az volt bennem, hogy mire végzünk a reggeli munkánkkal, megyek megnt hozzá. Már nem volt hova menni..." - beszélt a tévés a fájdalmáról.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.