Monogámia vagy sem? Így válassz magadnak partnert!

A legtöbb ember tartós párkapcsolatra vágyik, miközben ebbéli vágyukban csak mellékszereplőként jelenik meg a hűség. Mármint az ő hűségük a párjuk mellett. Szociális vonatkozásban a monogámia azt jelenti, hogy a szülőpár támogatja egymást, védik az utódok érdekeit, míg a szexuális monogámia esetén a partnerrel csupán az élvezetek közösek, viszont nem osztják meg egymás között a terheket és a feladatokat. Tehát ha valaki úgynevezett szociális monogámiában, azaz gyereknevelési közösségben él, attól még szexuálisan korántsem biztos, hogy monogám.

A madarak közül a fajok túlnyomó többsége monogám kapcsolatban él. Ezzel a legegyértelműbben monogám állatcsoportot alkotják, és minden személyeskedést kerülve, de rajtuk kívül a csótányok sorolhatók még ide. Ezzel szemben az emlősök közel négyezer fajából csupán öt százalék marad meg egyszerre egy partnernél. Ez azért több mint érdekes, mert ha csupán azt az ösztönt vennénk figyelembe, ami a hímeket a lehető legtöbb utód „gyártására" készteti, a monogámia őket is gátolná a „promiszkuitásban". Megfigyelés szerint, amikor olyan környezetben élnek, ahol kevés a táplálék, és rosszabbak a túlélés esélyei, ott általában monogám kapcsolata van az állatoknak. Amikor viszont mindenből van bőséggel, akkor fokozottan kisebb az esélye, hogy ténylegesen ragaszkodnának az egyetlen kiválasztott partnerhez.

Mielőtt a humán világban felvetődött a szerelemalapú házasság gondolata, az emberek azért házasodtak, mert összeadták őket, a család érdekei és a hagyományok ezt diktálták, mert elérték a megfelelő kort, és nem akartak kifutni az időből, vagy utódokat akartak nemzeni. Az új, szerelemalapú megközelítésnél már fontos volt az is, hogy vonzódjunk a másikhoz, szerelmes költeményeket írjunk vagy olvassunk fel egymásnak egy pohár habzó borral a kezünkben a kandalló előtt a puha szőnyegen egymásba fonódva. Később az intimebb elvárások is nőttek, és a kapcsolat elejére jellemző „kampányidőszak lelkesedése", a feltüzelt nemi vágy hosszú távon is kívánatossá és szükséges minimummá vált.

Mindezekkel párhuzamosan egyre kevesebben kötnek házasságot, a házasságok közel fele válással végződik, és az egyben maradtaknál is gyakori a hűtlenség. Mielőtt egy roppant bonyolult helyzetet próbálnánk túlságosan leegyszerűsíteni, itt arról van szó, hogy fundamentális ellentétek feszülnek a vágyak, a biológiai szükségszerűségek és a társadalmi normatívák, mi több, elvárások között. Az egyik minél több partnerrel való együttlétre törekszik a fajfenntartás céljából, ráadásul az élvezet oltárán áldozva. Másrészt a társadalom erői, érdekei és szándékai, valamint az egyensúly fenntartása miatt a monogámia felé terelik az embereket. Alapvetően tehát nem vagyunk monogámok, de társadalmi érdekeink azt kívánják, hogy azok legyünk.

Éppen ezért a társadalom jó néhány iránymutatásának és szabályának az alapvető célja, hogy a párokat hűségre „kényszerítse", amelynek a célja, hogy elősegítse a gyerekvállalást, ugyanakkor korlátok között tartsa a szexuális vágyakat.

A házasság elfogadott és ideális állapotként jelent meg a bolygón. Léte természeténél fogva hordozza magában a monogámiát, mint ahogy egy nyitott kapcsolat esetén is az érintett felek szabályokkal igyekeznek keretek közé terelni a lehetőségeket és a kötelezettségeket. Noha a házasságtörés mind morális, mind vallási szempontból is erkölcsi bűnnek minősül, felmerül egy fontos kérdés: mi van akkor, amikor a kőbe vésett társadalmi normák lazulnak, leomlanak a korlátok, az intimitás könnyen elérhető divatcikké válik, és megjelenik a párkapcsolati sokszínűség, ami sok esetben egyenlő a poligámiával, a nyitott házassággal, az egyneműek közötti kapcsolattal, a csókmentes kapcsolattal vagy a távházassággal.

Létezik-e kompromisszumos megoldás a biológiai és a társadalmi érdekek egyensúlyban tartására? Nem könnyű kérdés, és egyénileg talán nincs is direkt módon befolyásuk a változásokra. Amire viszont van: olyan párt válasszunk, akivel hasonlóak a vágyak, az elvárások, az igények, az elgondolások, a célok, egyszóval összeillenek a puzzle darabjai.