Nem tehetek róla, egyszerűen imádom a babonákat. Úgy vagyok velük, mint Csukás István Gombóc Artúrja a csokoládékkal, csak én nem a csokik összes fajtájára esküszöm, hanem a babonákéra.
A lakást érintő babonák
Olyannyira tartom az általuk diktált szabályokat, hogy ha lemegy a nap, nálam nem lehet kivinni a szemetet a lakásból, de seprűt se vegyen senki a kezébe, mert különben kikapom belőle, és megfenyegetem, hogy körberepülöm vagy -söpröm, és nem megy férjhez éveken át!
Este senkinek sem engedem meg, hogy a lakásomban fütyüljön, lassan már nappal sem merik ezt tenni, de ez nekem nem is gond. Nehéz időszakban jó, ha van otthon egy fokhagymafüzér, amit 21 egészséges fokhagymából fontak össze. Az ajtó fölé tett, bármilyen anyagból készített gyík megvédi a családot a bajoktól.
Ha az ajtón kilépve eszembe jut, mit felejtettem a lakásban, úgy megyek vissza, hogy legalább három percet ott töltsek. Ha nincs rá időm, akkor leülök a fotelba egy röpke pillanatra, legalább addig, míg háromig elszámolok, és utána megyek utamra.
A tükörre időnként nem árt szentelt vízzel keresztet vetni, mert a szellemek szeretik nézegetni magukat benne.
Minden órának mindig járnia kell, nehogy megálljon az idő valami jó eljövetele előtt, mert akkor nem ér ide sosem.
Ha főzés közben leejtem a kanalat, akkor egy adaggal többet készítek, mert váratlan vendégre számíthatok.
Az október végi legyet nem zavarom ki a lakásból, mert az pénzt hoz. Ha sikerül novemberig megtartani, akkor szerencsés lesz a következő évem. Ennek érdekében még némi kristálycukrot is kiteszek neki, nehogy felforduljon éhen.
Teszem, nem teszem babonák
Tollat, ceruzát, tükröt, valamint szúró-, vágóeszközt nem fogadok el senkitől, de nem is adok. Legfeljebb annak, akivel nem akarok többé beszélőviszonyban lenni.
Reggel, még félálomban is figyelek arra, hogy a jobb lábam érintse elsőként a földet, és egész nap észben tartom, hogy minden küszöbön azzal lépjek át. Semmit sem fogadok el úgy, hogy az átadó és közöttem ott legyen a küszöb. Vagy ki, vagy be! Még a kézfogás is ajtón belül vagy kívül, de nem középen.
Nem szeretek reggel pókot látni, ezért még félig csukott szemmel is szétnézek ott, ahol felébredek, viszont este tűvé teszem érte az egész lakást, hogy meghozza a szerencsémet! A négylevelű lóherét is kilószámra gyűjtöm.
Ha viszket az orrom, akkor a bal vállamról valakinek le "kell vennie" a bosszúságot, és kidobni az ablakon. Ha nincs senki mellettem, megteszem én, de akkor a viszketést is utána hajítom. Biztonság okáért elvégzem a jobb vállam felett is a szertartást.
Akármilyen súly húzza le a táskámat, nem teszem a földre, inkább meggebedek, de kézben tartom, mert a földön belemegy a szegénység. Idegroham kap el, ha véletlenül egy olyan táskát teszek az asztalra, amiben cipő van, akkor meg pláne, ha a lábbeli újonnan vásárolt, mivel ez is szegénységet hoz. A cipőre egyébként is nagyon figyelek, és amikor öltözködöm, direkt a jobb lábamra veszek fel először cipőt (zoknit, harisnyát is), s csak utána a balra, hogy szerencsés legyen a napom.
Ha fordítva veszem fel valamelyik ruhámat, inkább magamon hagyom, és nem foglalkozom vele, hogy nézek ki benne. Ha mégis olyan helyre megyek, ahol szempont a jó megjelenés s nem tudok fölévenni semmit, ami ápol és eltakar, akkor gyorsan eléneklek egy rövidke dalt, majd nehéz szívvel leveszem, és másikat veszek fel helyette.
A kéményseprő seprűjét egy-egy szál szőr erejéig megkopasztom, természetesen bal kézzel, miközben jobb kezem ujjait egy gombomon tartom, vagy egymás felett keresztbe teszem.
Tüsszentés-babonák
Ha vágyaimról beszélek, s közben eltüsszenti magát valaki, boldog vagyok, viszont ha én tüsszögök reggel, akkor örülök, ha hétfőn, mert az jel arra, hogy a gondjaim elmúlnak. Kedden viszont igyekszem elfojtani, mivel haragot, bosszúságot jelez, a szerdai hapcizás után várom a jó hírt. A csütörtöki tüsszögés első jele közben gyorsan kívánok valami jót, mert tudom, hogy teljesülni fog. A pénteki jelzi, hogy nemsokára olyannal találkozom, akinek szívből fogok örülni. A szombatinál viszont óvatossá válok, mert becsaphatnak.
A fekete macskás babonák
Ha fekete macska megy át előttem balról keresztezve az utamat, bizony megállok, s ha kell, akár órákat várok, míg jön valaki, s magam elé engedve megtöri a macsek útját, majd a nyomdokaiban lépkedem én is a kérdéses útszakaszon.
Kivéve, ha a cicus az út közepéről visszafordul, mert akkor dehogyis adom át másnak azt a szerencsét, amivel a baj elkerül, sőt, ugyanazon a területen, ahol a veszély fenyegetett, inkább a véletlen szerencse vidámítja meg a napomat. De bezzeg, ha jobbról keresztezi az utamat, akkor szaporázom a lépteimet, hogy én törjem meg az ő nyomvonalát, mivel ez azt jelenti, hogy amiben akkor kell eljárnom, szerencsésen végződik.
Maffia nevű imádott fekete macskám oldalán találtam egy szál fehér szőrt. Örömömben a plafonig ugrottam (volna, ha nem lenne magasan), mert ez nem várt szerencsét hoz. Igaz, nekem már maga a cicuskám, pontosabban cicuskáim jelentik a szerencsét, hiszen reszketve szeretem őket. De egy babonás ember ne szeretné a macskákat?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.