Ha Szigetelni készülsz: sapka, sál!

A Soerii és Poolek nevű formáció szinte legendássá vált - alig egy év alatt: egy biztos, a srácok nem normálisak. Csirkejelmez, felfújható állatok és kalapácsok, 18+os buli, mert ugye Kautzky Armand is megmondta: "Csirke, törpe, k..vák!" - volt minden. Mondjuk, hogy német és angol barátaink mit szóltak a beteg eklektikához, azt nem tudom.

Bekukkantottunk az ausztrál Empire of the Sun bulijára is a Party Arénába: dög meleg volt, igazán lehetett volna nyitott helyszínen a koncert, ami egyébként olyan volt, mintha egy Pet Shop Boys bulin lettünk volna. Hasonló hangzás, önfeledt szórakozás, csak az a rettenetes meleg ne lett volna!
Megvolt a Within Temptation, a rajongókat megbántani nem szeretném, az ő műfajukban biztos nagyon szuperek, de valahogy nem tudok azonosulni a sikítós popmetállal és a sziklaarcú első soros fazonokkal. Ügyes kezdés volt a holland banda, hiszen idén a legtöbben Hollandiából érkeztek: külön Sziget vonat hozta őket, és simán rányomják a százötvenezret a Sziget kártyára, hadd szóljon. Egyébként nem bírják a pálinkát: vagánykodnak, és utána krahácsolnak. Bezzeg a jó, ízes csapolt sör...

A Within Temptation után a nap húzóneve a Motörhead következett: a vérprofi öregfiúk, akik igazi rockot játszanak. Nem értem miért nem lett Nagyszínpados koncert, hiszen teljességével ellepték a Szigetet a Motörhead pólós fiatalok és az idősebb Lemmy-re hajazó rockerek. Jó volt, zúztak, a közönség nagyon meg volt elégedve velük, több ős-rajongóval beszéltem és le voltak nyűgözve. Talán úgy, ahogy én is Prince után...oh, szombaton nem bánnám, ha megint eljönne egy picit.

Elnéztünk a Quimby és a Brains koncertre is: Kiss Tibiék szépen megtöltötték az MR2 színpad előtti teret, kellemes kis koncertet adtak. A Brains-es srácok pedig megtáncoltattak minket: mindig elcsodálkozom rajta, hogy lehet ilyen jól kombinálni a rockot a drum'n'bass dallamokkal. A Pulp koncertre is benéztünk: itthon sajnos kevesen ismerik őket, kb. nem hallottunk magyar szót a közönségben. Jó kis beteg britpop pedig az övék, ami itthon még mindig túl intellektuálisnak tűnik, de remélem jó úton haladunk.

A koncertezés után belevetettük magunkat a vendéglátó egységek tesztelésébe, és a mulatozásba. Egyszerűen katasztrófa, a Szigeten a toitoi szagon kívül non-stop grill és bográcsozós illat terjeng, ez kínzás, mert akkor is megéhezel, ha előtte burkoltál be egy lángost. Apropó, lángos: 600 forintért már nagyon finomat lehet kapni, talán az éri meg a legjobban. Vettünk 2300 forintért natúr csirkemellet és jéghideg krumplit is, az elég rossz választás volt. A lávaköves hot-dog idén is 650 forint: jól meg lehet rakodni hagymával, hogy aztán beillatosítsuk a sátrat és boldogítsuk lakótársainkat. Épp az "étteremsoron" üldögéltünk, mikor felkaptuk a fejünket a hangos nevetésre: két srác felkapott egy jó 5 kg-os csülköt a kemencéből, és elfutottak vele. Mindezt egy felfújhatós krokodillal a hátukon úgy, hogy a csülköknél őrködő ember nem vette észre. Jó, persze, nem szép dolog a csülökcsórás, de jót derültünk.

Meglátogattuk több ízben a Vodafone tornyot, ráztuk a hajunkat a VOLT sátornál, és ücsörögtünk a borfaluban is, ahol egy érdekes italkombinációval ismerkedtünk meg. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik borháznál ki van írva: bor + Sprite. Hogy a viharban lehet ezt meginni? A pultos lány aztán felvilágosított róla: sok külföldi iszik édes! fehérbort Sprite-tal. Rettenetes! Mondjuk belegondolva, hogy egy angolnak milyen borkultúrája lehet...

Érdekes információkat tudtunk meg a backstage vendéglátásáról: csak a Nagyszínpad és a Világzenei Nagyszínpad backstage-ben van ingyen ásványvíz, kóla és töménytelen whiskey: a többi színpad fellépői le vannak tudva egy ezer forinttal feltöltött Metapay kártyával: egy hotdogra és egy fél literes üdítőre sem elég. Nagylelkű felajánlás.

A sátrunkhoz közel lévő VIP szektor (régi Szeparé) sem a régi: a Zs kategóriás celebek mintha eltűntek volna, leginkább vattacukorillatba burkolózott flegmah (igen h-val!,mondd ki!) cicababák és unatkozó idősebb uraik üldögélnek a fehér kanapékon.

Fáradtan, de elég hamar tértünk nyugovóra. A sátorban nagyon barátságos volt a fogadtatás: egy fülbemászó család várt minket, néhány vendéglepkével. A legjobban mégis a fogcsikorgató hideg zavart: hajnalban meglátszott a leheletünk, bent a kis iglunkban. Sebaj, ennek is megvan a varázsa, pláne, hogy egy anno Taszárról installált katonai ágyon alszom, közvetlen a kis bogárkák felett. Tehát, aki Szigetelni készül, jó tanács éjjelre: sapka, sál!