S.O.S. Love! - A vízimentők kiparancsolták a színészeket az óceánból

- Kevés magyar stáb dolgozik Amerikában. Tartottatok a tengerentúli forgatástól?

- Persze, hogy aggódtunk kicsit, főleg indulás előtt. Viszont sokat segített, hogy ez úgynevezett SAG-film volt. A SAG az amerikai színészek szakszervezetének rövidítése. Ez azt jelentette, hogy ugyan sokkal drágább volt minden, viszont mint szakszervezeti film, bizonyos védettséget élveztünk, és olyan helyszíneket tudtunk hivatalosan igénybe venni, amit magyar film még soha. Nem egy taxi hátsó üléséből pattantunk ki, és szaladtunk le a tengerpartra, vagy nem úgy forgattunk Beverly Hillsben, hogy nehogy egy rendőrautó meglássa, hanem mindenhol rendes zárásunk volt, és sok-sok kamionnal vonultunk fel.

- A biztos háttér ellenére adódtak nem várt helyzetek, amelyekből hirtelen kellett kivágni magatokat?

- A jó előkészítés mellett is gyakran szembesültünk váratlan helyzetekkel. Amikor például az óceán partján forgattunk, akkor a forgatókönyv szerint a három főszereplőfiúnk (Árpa Attila, Hujber Ferenc és Hevér Gábor - a szerk.) beszalad a tengerbe. Ez benne volt a forgatókönyvben, csak az amerikai partner elfelejtett engedélyt kérni arra, hogy a vízbe is bemehessünk. Amíg a parton dolgoztunk, nem volt gond, de amikor oda jutottunk, hogy a fiúk ledobják a trikót, és berohannak a tengerbe, megjelent a Baywatchból ismert piros bójás mentőegység, és kiparancsolta őket a vízből. Nem értettük, mi a gond, mert tőlünk húsz méterre hároméves gyerekek pancsoltak. Kiderült, hogy ehhez fizetni kellett volna a helyi filmirodának, de ezt elmulasztottuk, ezért helyszíni bírsággal büntették a produkciót. Ötszáz dollárt, azaz több mint százezer forintot kellett fizetnünk azért a fürdésért, és többször nem tudtuk felvenni, mert hetekbe került volna, mire megkapjuk az engedélyt.

- Az amerikai színészekkel minden rendben ment?

- Maximálisan. Daryl Hannah a film egyik szereplője, és borzasztó kedves nő, nem voltak sztárallűrjei. Az ügynöke viszont óriásit hibázott, amit alig sikerült rendbehoznunk.

- Mi történt? Egyeztetési problémáitok adódtak?

- Nem, a ruhái körül alakult ki majdnem megoldhatatlannak tűnő galiba. Megkértük ugyanis a méreteit, hogy Magyarországról elvigyük neki azokat a ruhákat, amiket a filmben hord. Az ügynöke hosszas nógatás után elküldte a méreteket, aminek megfelelően az elképesztően tehetséges Náray Tamás elkészítette a ruhákat. Egy gond volt csak, hogy az ügynök olyan méreteket adott meg, aminek köze nem volt a valódi mérethez. Hárommillió forint úszott el ezen az apró kis tévedésen, és olyan oltári balhé lett, amit alig tudtunk kiheverni. Másnap reggel 7-kor Endrényi Krisztina producer, Náray és Daryl Hannah bementek a Paramount ruharaktárába, hogy akkor onnan válasszanak ruhákat. Ott azzal kellett szembesülniük, hogy a világ legnagyobb filmes jelmezraktára poros rongyok elképesztő tömegét tartalmazza. Alig egy-két használható darabbal tértek vissza.

- Végül hogyan sikerült megoldani a kérdést?

- A megoldás az volt, hogy Náray Tamás hazatelefonált, megadta az új méreteket, és az itthoni varrodája legyártotta az új ruhákat, amelyek aztán csak végszóra érkeztek meg, de megérte a fáradságot.