Netikett a közösségi oldalakon - mindenkinek

Útlevél a virtuális valóságba

Az internet népszerűsége robbanásszerűen megnőtt az elmúlt években, és a közösségi média elterjedésével minden eddiginél több lehetőségünk nyílik az online véleményalkotásra. Napjaink rendkívül népszerű "ismerőskereső" oldalai minőségileg és alapjaiban változtatták meg a társas kapcsolatokat. Régebben kávéházakba, vendéglőkbe jártunk, vagy családi összejöveteleket szerveztünk, de ma már ki sem kell mozdulni otthonról, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy vajon mi történik az ismerősökkel.

Elmúltak azok az idők is, amikor egy szülő információéhesen a tinédzser naplóját lapozgatta, vagy hallgatózott a szoba ajtaján, hogy megtudja, miről diskurál a kamasz. Mint ahogy minden korra, kultúrára és társadalomra jellemzőek különböző etikettformák, az online érintkezésnek is vannak bizonyos alapvető illemszabályai, melyekkel a kínos szituációk elkerülése érdekében nem árt tisztában lenni, legyen az illető 16 vagy 50 éves.

"Van még mit csiszolni a cyber-modoron"

Remek időtöltés csetelni másokkal, megosztani a kedvenc zenéket - és úgy egyáltalán, képben lenni a világ dolgaival, ám az általad generált tartalmakat nem csak a barátaid vagy a osztálytársaid olvashatják. Bármilyen online csoport tagja is vagy, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rád, mint a valós életben. Soha ne állj szóba idegenekkel, és ne fecsegj ki magadról vagy másokról bizalmas információkat. Nem érdemes azzal sem dicsekedned, hogy milyen törvényellenes dolgot tettél (például füveztél vagy részegen vezettél), és még poénból se posztolj olyan bejegyzéseket, hogy szívesen kirabolnál egy bankot. Természetesen jogod van elmondani a saját véleményedet, de óvakodj a becsmérlő vagy gyűlölködő hozzászólásoktól, amik nemcsak téged hozhatnak kínosan zavaró helyzetbe, de a környezetedet is. Ne tegyél fel magadról kompromittáló fotókat, és kerüld az olyan nyilvános üzeneteket, melyek mások számára sértőek vagy megalázóak lehetnek.

Önkontroll-stratégiák szülőknek

A gyermekek a felnőttektől látott viselkedést utánozzák, ezért a szülők feladata (lenne) tudatosan felhívni figyelmüket a digitális etikett szabályaira. A fiatalabb korosztályok általában befogadóbbak a saját világukban, ám nekik is szükségük van a szülői részvétel nélküli szabad mozgástérre. A médiakutatók szerint megfigyelhető tendencia az, hogy sok szülő valójában csak azért regisztrál egy közösségi oldalon - ráadásul sokan álnéven lépnek be -, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a gyermeket. Képzeljük csak el, mit érezhet az a fiatal, aki épp ebédet főz a barátainak, és rögtön megjelenik egy poszt anyától: 'Szép volt, Nyuszikám, tudtam, hogy képes leszel rá!' Ha nem akarjuk kivívni csemetéink haragját, ne kommentáljunk mindent, amit látunk, és kerüljük a régi gyermekkori történetek vagy a házastársi párbeszédek megosztását.

Etikett tanácsok szupernagyiknak

Sok nagyszülő úgy gondolja, hogy imádott unokája egy földre szállt angyal, ezért szinte biztos, hogy előbb-utóbb találni fog róla egy olyan - számára érthetetlennek tűnő bejegyzést - vagy ledér fotót, amiért szégyenkezhet a rokonság előtt. Az ifjúságra jellemző a sajátos életstílus és nyelvhasználat, ám mielőtt rosszallásunknak adnánk hangot "felháborító" viselkedését illetően, soha ne szidjuk le őt nyilvánosan, helyette írjunk privát üzenetet, vagy beszéljünk vele személyesen. Az unokát ne jelenítsük meg a virtuális térben úgy, mint holmi kis szupersztárt - pláne az ő engedélye nélkül -, mert a gyerek nem valószínű, hogy díjazná a haverok ugratását, amint 2 évesen meztelenül pancsizik a kertben. Az online kapcsolattartás egyik célja a bizalomépítés, nem pedig a megszégyenítés, és ha így teszünk, a fiatalt nagyon kellemetlen szituációba hozhatjuk mások előtt.