Petting és New York

A nyolcvanas évek közepén járunk egy álmos keleti parti városkában - New York Budaörse, ha úgy tetszik -, ahol egy csini, göndör hajú kamasz lány igyekszik megtalálni az ideális munkát, a szerelmet és főleg önmagát. Nem könnyű, hiszen nemrég vesztette el anyját, aki - mint ez később kiderül - a nadrágot hordta otthon. Meg kell hát küzdenie a gyásszal, durcás húgával és empatikus, melegszívű apjával, akinek most nagyon gyorsan ki kell találnia, hogy legyen hiteles, szigorú szülő halott felesége helyett is. A fentiektől eltekintve mindenki jól van, egészséges, gazdag és jól táplált, a suliban tombolnak a hormonok és még egy gyakornoki munka is összejön New Yorkban.

Dögunalmasan hangzik, ugye? Dögunalmasan is indul. A kérdés, hogy képes-e ezen változtatni a tény, hogy a göndör hajú kamasz lányt Carrie Bradshaw-nak hívják és pontosan tudjuk, huszonöt évvel később hogyan is ér véget a története. Az izgalom forrása tehát elvileg nem az, hogy megtalálja-e Carrie, amit keres (tudjuk, hogy igen, ha hat évadon keresztül keresi is), hanem hogy hogyan lett ő az, aki: emancipált életvezetési megmondóember, divatikon és ügyeletes példakép, akinek sosem kell dolgoznia, egyszerűen úgy él, ahogy azóta is szeretne minden magára valamit is adó divatblogger. Még a magyarok is.

Ezzel azonban van egy kis baj. A Carrie naplója elvileg a címszereplő jellemfejlődéséről szól, csakhogy a felnőtt Carrie-nek nincs valódi jelleme. Nem hús-vér nő ő, inkább egy idealizált szerep: egyszerre erős, önálló nő, művelt értelmiségi, ha kell, alázatos barátnő és merész ízléssel megáldott próbababa, akinek pontosan annyi női dilije van, amennyi még inkább szerethető, mint idegesítő. A nők nem azért imádják a Szex és New Yorkot, mert érzik, hogy Carrie létezik, hanem mert szeretnék, hogy létezzen. A hozzájuk eleinte kényszerűen, majd maguktól a tévé elé csatlakozó férfiak pedig a jól megírt párbeszédek és a rengeteg pofátlan szexjelenet miatt. Miért akarnánk tehát egy nem létező jellemmé fejlődő kamasz lány szenvelgéseit nézni egy olyan végtelenül szemérmes sorozatban, mint a Carrie naplója?

Eljött a pillanat, amikor meg kellene mondanunk, hogy miért, de a helyzet az, hogy megnéztünk két epizódot és még mindig fogalmunk sincs. Minden színtelen és szagtalan, feszültségnek nyoma sincs, a regényhez hű készítők pedig a Szex és New Yorkkal ellentétben azzal sem vesződnek túl sokat, hogy tabuk nélkül bemutassák szereplőik bénázását és frusztrációit. Nincs se humor, se szex - bár ez utóbbira utalnak itt-ott. Elvégre kamasz lányokról szól, akik valószínűleg már használják bizonyos testrészeiket bizonyos dolgokra. De ne aggódjunk, a kamera lencséje sosem téved a dekoltázsvonal alá. Maradjunk annyiban, hogy a Carrie naplójában valószínűleg sosem kerülnek majd elő olyan égető kérdések, mint például hogy mit szóljunk, ha a pasink azt kéri, hogy pisiljünk rá, vagy hogy ciki-e egy mellbimbónkig érő férfivel mutatkozni még úgy is, hogy nagy a farka.

Természetesen nem fair az összehasonlítás, hiszen ez a sorozat nem az a sorozat, mégis elkerülhetetlen, hiszen ha nem lenne ott a nagy előd, egyáltalán észre sem vennénk a Carrie naplóját. A néző nem azonosul, nem drukkol, nincs más választása, mint rezignáltan nyugtázni a finoman szólva kiszámítható fordulatokat. A szereplők ugyan a képernyőn vannak, de nincsenek jelen, még kulcsszavakkal is képtelenek vagyunk leírni őket (úgymint: nimfomán, karrierista, szende - ugye mindenki tudja, kikről van szó?). Az egyik mintha kicsit hasonlítana Charlotte-ra, a másik valahol félúton Miranda és Samantha között, de ennyi. Hiába várunk egy Mr. Big-kaliberű karizmára. New York és a divat is csak szőrmentén kerül elő, utóbbi egy kleptomán és adrenalinfüggő brit magazinstylist személyében (messze a sorozat legérdekesebb szereplője), a város pedig egy-két vágóképnek hála, amelyről rendre hiányzik a WTC. Az általunk látott epizódokból legélénkebben a zenére emlékszünk, a készítőknek sikerült összeválogatniuk a legjobb korabeli posztpunk és new wave számokat. Ha másért nem, ezért elismerésünk.

Nézhetetlen, bűnrossz sorozat lenne a Carrie naplója? Nem, nem az. Éppen ez az, hogy még az sem. Egyszerűen semmilyen. Így hát nem is marad le semmiről, aki kihagyja.