Nyomasztó gyermekkori történetet hordoz magában a szárnyasokkal való kapcsolatáról a Heti hetes sztárja, aki lidérces emlékei ellenére kénytelen volt barátságot kötni egy szürke és egy fehér libával.
"Gyerekkoromban voltak libáink, hatalmas, erős jószágok. Szerencsére nem bántottak, de a gúnár mindig sziszegve közeledett felém, szinte megfenyegetett, hogy tudjam, hol a helyem. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy az a sorsa, hogy az asztalon végezze, de ezt nem akceptálta. Pedig az már számomra is kellemes találkozásnak minősült" - idézte fel Váncsa, akinek a család kakasával nem volt ennyire jó a kapcsolata.
"Volt egy hatalmas, vörös kakasunk, aki valamilyen oknál fogva nem rokonszenvezett velem, a hosszú fehér ingemet kifejezetten utálta. Ha abban mentem ki az udvarra nekem rontott és fellökött, majd megtaposott. Kétéves lehettem és a harmadik megtaposás után rájöttem, hogy ez az élet rendje. Beletörődtem, hogy ez a kakas akárhányszor csak meglát mindig megtapos. Ekkor formálódott ki bennem a sztoikus világnézet, vagy annak a gyökere" - nevetett Váncsa, aki még látott libatömést és erről nem őriz szörnyű emlékeket.
"A nagyanyám tömte a libákat, de én emlékszem rá, hogy a libák ezért sorban álltak, szinte követelték. Előbb érkeztek a színhelyre, mint a 45 kilós nagyanyám. Egy liba három ilyen öregasszonyt eszik meg reggelire, hiszen hatalmas, erős állat. Ha nem konstruktív módon viszonyult volna a töméshez, akkor nem lett volna belőle semmi. Pedig az utóbbi időben ezt úgy állítják be, mint egy libaellenes dolgot" - emlékezett vissza gyerekkori élményére a Heti hetes sztárja, aki a Gellért szálló Márton napi programjára készül a libákkal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.