Összeverekedtek a Keleti lányok

mint a privát életből

"Épp egy békésnek tűnő, csendes, kellemesen meleg hétvégét talált a család a 'legalkalmasabbnak' arra, hogy megbeszélje a félreértéseket, sérelmeket. Bár ne így lett volna! Apuék házában gyűltünk össze. A féltestvérem mondott valamit, amit tisztán nem hallottam, amire a húgom azt mondta: 'Ha még egyszer ilyet mondasz, kikaparom a szemedet!' Ekkor már tudtam, hogy nagy baj van.(...) Valamit megint mondhatott a féltestvérem, de nem tudom, mit, mert őt nem láttam, nem hallottam, rohantam ki a teraszra, mert ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, hogy ebből iszonyatos, mindenkihez méltatlan botrány lesz. A következő kép az volt, hogy egymást tépik. Erre senki nem számított, aki ott volt, mindenki sokkot kapott. Tépték egymás haját, ütötték egymást. Őrjöngve. Nem káromkodtak. Borzalmas volt. Nekem fájt. Gyűlölködtek, fájdalmat akartak okozni a másiknak. Apu és a húgom férje ugrottak oda, hogy szétválasszák őket. Nehezen, de sikerült. A nővérem sírt, a húgom nem, ő ennél sokkal keményebb nő! Ő nem ejtett könnyet, ha jól emlékszem. Tartotta magát, pedig ez egy mindenkit megviselő helyzet volt. Pillanatok alatt lezajlott minden. A húgom megkérte a féltestvéremet és a férjét, hogy szedjék a cuccaikat és hagyják el a házat (...)."