Az Eurovíziós Dalfesztiválon ötödikként végzett Kállay-Saunders András, akinek Running című dalára 36-ból 25 ország adott pontot.
"Amikor leszállt a gépem kicsit sajnáltam, hogy véget ért ez az egész álom. Persze kárpótolt, hogy Reni várt a reptéren egy magyar zászlóval feldíszített süteménnyel, és rengetegen kijöttek, hogy elsőként köszönthessenek itthon. Amikor már hazafelé sétáltunk az Andrássy úton, akkor kezdtem el jobban érezni magamat, egyszerűen jó volt újra itthon lenni. Nem is nagyon tudtam elaludni, két és fél órát pihentem csak, de jól vagyok.
Az Eurovízión sztárként bántak az összes főszereplővel. Úgy kezeltek, úgy vigyáztak ránk, mintha aranyból lennénk. Ennek ellenére nem úgy tekintek magamra, mint egy sztárra, azt gondolom, hogy akkor leszel sztár, amikor elhiszed magadról, hogy azzá váltál, addig maradsz egy átlagos ember. Felejthetetlen érzés, amikor a különböző országokból ordították a nevemet és Hungaryt. Örökre bennem maradt, amit éreztem, amikor egy jó darabig én vezettem. Mindnyájan ugráltunk örömünkben, és akkor sem kenődtem el, amikor lejjebb csúsztam a listán. Összeadtam a pontokat és tudtam, hogy a negyedik vagy az ötödik helyen végzek" - mesélte a Life.hu-nak az első hivatalos sajtótájékoztatóján Kállay-Saunders András, akit édesapja kísért el a versenyre.
„Minden nap állnék azon a színpadon, hisz erre vágytam. Négy éve, amikor Wolf Katit láttam az Eurovízió színpadán, úgy gondoltam, hogy én is ott akarok énekelni. Háromszor is nekifutottam, akkor nem sikerült, a negyedszeri próbálkozásom ért célba. Nagypapa koromban tudom majd mesélni, hogy egyszer képviseltem Magyarországot. De nem csak ez marad felejthetetlen. Úgy érzem, hogy a szüleimnek sikerült örömöt szereznem, olyan, mintha visszaadnám most nekik, amit eddig adtak nekem."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.