Puzsér kikelt magából: "A szakállas nő egy gyalázatos provokáció, egy förtelmes vicc, egy mocskos hazugság"

Férfiként női vagy nőként férfi testbe születni elképzelhetetlen emberi tragédia. Érzékeltetésképp egyetlen adat: a transzszexuálisok több mint egyharmada kísérel meg öngyilkosságot még mielőtt betöltené a tizennyolcadik életévét. Általában csak nagykorúként szereznek tudomást arról, hogy nincsenek egyedül ezzel a fajta teherrel, és ismerik meg a nemi identitászavar fogalmát. Ezután kezdődik a fájdalmas, legtöbbször mégis megváltó hatású átalakító műtétek és rendszeres hormonkezelések végeláthatatlan sora, miközben a gonosz ostobaságtól táplált sötét előítéletek - melyeket gyerekkora óta tapasztal - tovább szorongatják a pszichéjét mindaddig, míg azokkal is megtanul együtt élni.

Aztán eljön a nap, melyen a szakállas Thomas Neuwirth nagyestélyiben a színpadra lép, hogy valami félmilliárd ember előtt előadjon egy szar popslágert. Azt állítja, hogy Conchita Wurstnak hívják, és popdíva. A képernyő innenső oldaláról nem látni, vajon tudatában van-e annak, hogy szakállal szegélyezett rúzsos ajkával épp transzneműek tízezreit köpi pofán. Tudja-e, milyen nyomorúságos vásári mutatványt fabrikál egy létező szexuális zavarból, és teszi nevetségessé mindazt, amit a világ kulturáltabb fele szabad identitásválasztásról gondol. A szakállas nő egy gyalázatos provokáció, egy förtelmes vicc, egy mocskos hazugság.

Ez a semmiből előrántott kreatúra azt hazudja a színpadon, hogy nem létezik szexus, hogy nincsenek nemek. Ő a maga részéről legalábbis nem választ. Vagy ha nagyon muszáj választani, akkor mindkettőt kéri. Pedig félférfi-félnő nincsen...

Persze nem mindenki ért egyet Puzsérral - az Eurovíziós Dalfesztivál honlapján a különc előadó a hideg mellett azért sok meleget is kap.