Újranéző: Black Comedy - A sötétségben csak Liptai Claudia lát

A Centrál Színház hagyományaihoz hozzátartozik a nevettetés. A Black Comedy trükkös komédia - ahol az lát, aki sötétben van, és ha fényforrás villan, csökken a világosság.

De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen már az előadás kezdete sem szokványos, egy mini koncertbe csöppenünk. (Ha az a típus vagy, aki az utolsó pillanatban éri el az előadást, vagy pláne, a jegyszedő kisasszony zseblámpájának fénye mellett botorkál a helyére, ezúttal változtass a szokásodon.) Háromnegyed hétkor ugyanis felcsendülnek a Beatles legnépszerűbb slágerei egy alkalmi formáció tolmácsolásában: a BlackBirds két tagja mellett Simon Kornél és Vári-Kovács Péter játékát élvezheted - a tízéves bandának hamarosan szülinapi koncertje lesz a Centrál színpadán.

Aztán teljes sötétség borul nézőtérre és színpadra, és elindul a darab. Hangokat hallunk, egy férfi és egy nő beszélget arról, hogy nem lesz-e baj abból, hogy elcsenték a szomszéd bútorait. Aztán újra látunk - két színészt, akik viszont úgy tapogatóznak, mintha vaksötétben lennének. (Áramszünetnek mondják, de ezt csak a színészek játéka érzékelteti, a színpad fényárban úszik.) És elindul ez a kifordított játék: ha fényforrás villan, sötétebb lesz, ha elfújják a lángot, a színpad világosodik, a szereplők viszont látszólag akkor kerülnek sötétbe. Remek helyzetkomikum, a közönség veszi a lapot, a színészeknek jutalomjáték "nem látni" és vakon tapogatózni a lámpafényben.

London lepukkant negyedében élő főhősünk (Schmied Zoltán) egy meg nem értett szobrászművész, akinek az estéje egyre bonyolultabb, hiszen az áramszünet kellős közepén befut leendő apósa, aztán a milliárdos műértő, aztán eggyel több nő, mint kellene, merthogy az ex is betoppan - akinek aztán végképp nem kellene. Ugyancsak megérkezik a szomszéd (Simon Kornél), akinek kölcsönvették a holmiját, a szomszéd néni (Borbás Gabi), aki életében először most néz a pohár fenekére, és persze a villanyszerelő, akit milliárdosnak néznek, pedig csak műértő, aki filozófiát tanított Németországban, mielőtt villanyszerelő lett Angliában.

S miközben a nézőtéren csak a vak nem látja, hogy mi történik a londoni kislakásban - a szereplők egytől egyik képtelenek a saját helyzetük felismerésére. Egy valakit kivéve, az exet. Na, ő lát. Látja, hogy a pasija kilépne a kapcsolatukból, már az utódját is megtalálta, de látja azt is, hogy az a nő nem tud az ő helyébe lépni. Az exet Liptai Claudia alakítja. (Megjegyzem, már azért az élményért érdemes ellátogatni a Centrál Színházba, hogy a műsorvezetőt a tévé helyett a színpadon lásd.) Míg kollégái egy harsányabb, vásári komédiát játszanak, Liptai mintha egy másik színdarabban lenne - teljesen természetes, nem tapogatózik, nem játssza el a sötétséget. Karaktere lát, és éppen ezért az ő feladata, hogy megoldja a kialakult helyzetet.

Ki kell emelnem még Borbás Gabi játékát (Miss Furnival karakterét felváltva játssza Pokorny Liával). Bár berúgni persze hálás szerep, de a színésznő még annál is remekebbül oldja meg - a közönség vastapssal hálálja meg azt, hogy magára ismerhet a figurában, aki az alkoholtól látóvá válik és ráébred arra, hogy lehet ugyan jó arcot vágni a változásokhoz, de azért örülni nem mindig tudunk neki. És hogy mióta felbukkantak a Beatles-fiúk (vicces utalás az est kezdetére), azóta mindenkinek minden megengedett...

A szereposztást és a műsort itt találod, a könnyed komédiához jó szórakozást kívánok!