A könyvfesztivál gondolatát a Literatura irodalmi folyóirat akkori főszerkesztője, Supka Géza javasolta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) közgyűlésén. Két év alatt tettre is váltották, így 1929 óta tart a könyvek ünnepi seregszemléje.
Csakhogy a közgondolkodás változik, így a rítusok, ünnepek kiüresednek az eredeti formájukban. Így járt talán egy kissé a kortárs magyar irodalom is - erről meggyőződhetünk, ha a könyvhétnek hagyományosan helyet adó Vörösmarty téren sétálgatunk az esemény idején. Azt láthatjuk, hogy igazán nagy dedikáltató sereglet csak az évtizedek óta ismert nevek körül van, illetve a botránykönyvek szerzői tudnak felmutatni némi lelkesülő tömeget.
Ez indította a kritikusokat és a szerzőket arra, hogy végiggondolják az irodalom műfajainak továbblépését - hogy szerző és műve újra egymásra találhasson. Hogy hol lakik ma a költészet? Rengeteg ritmizált szöveget és rímet hallhatunk - a könnyűzenei koncerteken! Puzsér Róbert egy videoblogban így beszél erről:
Megmutatom, hogy csinálják a költők...
... és a rockzenészek:
És már versenyt is rendeznek a slam poetrynek!
Egy írásunkban nemrégiben felvetettünk még egy szempontot, miért érdemes újra a magyar költők felé fordulni - akár a 85. Ünnepi Könyvhéten is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.