Kántorként, gépkocsikísérőként kereste a kenyerét Hevesi Tamás

Ismernie kell valamennyire Hevesi Tamásnak a Britain's Got Talent tehetségkutató műsor nagy felfedezettjét, így a közkedvelt énekes beleásta magát az egykori közmunkás életébe.
„Neki ültem az életének, nekem nagyon fontos tudnom ahhoz, hogy ki ő. Ahhoz, hogy ebből a komikus kinézetből egy drámai, ráadásul mezzoszoprán női hang szólaljon meg, ismernem kell a személyiségét.47 évesen szülte az édesanyja, tíz testvér közül ő volt a legfiatalabb, ráadásul oxigénhiányosan született. Római katolikus templomban önkénteskedett és menzán segédkezett. Egy nagyon mély érzelmű vallásos nőről beszélünk, akinek az édesanyja mindvégig bízott a tehetségében és biztatta, hogy induljon a helyi énekversenyeken, ahol rendszeresen nyert. Csak édesanyja halála után jelentkezett a Britain's Got Talent című tehetségkutatóba, így szeretett volna édesanyja előtt tisztelegni. Hátborzongató, valahol számomra az egész korábbi élete egy dráma, amiben azért bőven van kapaszkodási pont, amiben valamennyire tudok hozzá hasonulni"–kezdett bele lelkesen Tamás, aki szintén egy kisvárosból, Gyuláról származik és nem is énekesnek készült.

„Egy kis településről indultam,és megpróbálkoztam a Színművészeti Főiskolával. lsőre nem vettek fel a főiskolára, a felvételi utolsó perceiben úgy döntöttek, hogy nem nekem adnak lehetőséget a tanulásra. Ezután nyilvánvalóan dolgozni kezdtem, és a zenekarunkkal, a Névtelen Nullával Szegedre költöztünk, ahol kántorként kerestem a kenyeremet. Dolgoztam egyébként több helyen,voltam szalonnaminősítő ellenőr,vagy például Belgiumban golfkertész is. Ezután 1984-ben a fővárosba kerültünk, de mivel Solymáron olcsóbb volt az albérlet, oda költöztünk.Természetesen itt is dolgoztam,a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál gépkocsikísérőként, hajnal 4.30kor keltem, 5.30-tól indultam munkába. Közben gitároztam és énekeltem, a cég annak fejében adta oda a dísztermét próbálni, hogy havonta tartottunk zenei klubot is. A Névtelen Nullával majd szólistaként egyszer csak ismert lettem, de aztán hosszú ébeken át nem kerültem előtérbe" – emlékezett vissza zenész, aki nagyon sokat gyakorol az esti előadásra.

„Akárhányszor megnéztem Susan videóját libabőrös lettem és elérzékenyültem. Megpróbálom ezeket a drámai pillanatokat a produkciómban is megjeleníteni.Talán ismét el fogok érzékenyülni a szám végén, mint Bocellinél. Ilyenkor, ha jól sikerül az előadás, akkor az ember egy pillanat alatt megkönnyebbül a hosszas felkészülés és felfokozott állapot után."