Halhatatlan szerelem - Müller Péter Tolnay Kláriról írt könyvet

A frissen megjelent könyved borítóján olvastam, hogy Tolnay Kláriról, a lelki társadról mesélsz.

Az az érzésem, életem legjobb könyvét írtam meg. Ez a szülő anyák érzése. Ihletője az a felejthetetlen korszak, amit Klárival tölthettem el a Madách Színházban. Lelki és szellemi társam volt, nagyon sok mindenben. Először is írtam neki egy színdarabot - életem első színdarabját, amit többek között Bessenyei Ferenccel és Tordy Gézával játszott el, akik a korszak legnagyobb színészikonjai voltak. Az, hogy darabot írtam neki, azt jelenti, hogy belebújtam a bőrébe, megismertem, ahogy csak keveseket ismerhetünk meg. Hosszú ideig követtem a sorsát - ezért olyan spirituális titkokat rejt a mi kapcsolatunk, amiket most fedek fel először. Klári, aki hitt a karmában és a reinkarnációban, ismerte az előző életét. Amíg élt, nem igen beszélt róla. Csak néhány interjúban utalt rá. Most érkezett el az ideje, hogy a közös emlékeinket feltárjam.

Hogyan jellemeznéd a kapcsolatot, amely összekötött benneteket?

Egy hatalmas szellemi útkeresés volt, amelyet együtt jártunk végig. Ezért ez a könyv átfogja a teljes múlt évszázadot, sőt, Klári előző életét is megírtam benne. Ugyanis ismerte és felidézte magában. Nagyon különleges az a következetesség, ahogy ennek tudatában kijavítani igyekezett, amiben előzőleg elbukott.

Ha valaki megnézi a könyved borítóját, és azt olvassa, hogy Müller Péter Halhatatlan szerelem és Tolnay Klári, akkor azt fogja gondolni, hogy ez a halhatatlan szerelem Tolnay Klárit és Müller Pétert köti össze. Ez igaz?

Nem. De egymás lelkének mély átérzése, amit szeretetnek lehet nevezni - az volt közöttünk. Régen nincs már a földi testében, de csakis úgy tudtam írni róla, hogy közben szerettem őt. Ha valakit mélységesen megértesz, azt is jelenti, hogy szereted őt. Másképp nem lehet - ezt nem lehet kettéválasztani. Annak idején fiatalemberként, 19 évesen léptem be a Madách Színház kapuján - ő ekkor már az ország egyik legnagyobb színésznője volt. Júliát játszotta. A lelki hangoltságunk azonos - ez volt az alapja a kapcsolatunknak. Vannak emberek, akikkel ha elkezdünk beszélgetni, észre sem vesszük, hogy eltelik egy-két óra, vagy akár három nap, mert annyira azonos a nyelvünk, annyira azonos a hullámhossz, amin rezgünk, annyira azonos, amit keresünk... - az ilyen kapcsolat szorosabb, mint ami a testvéreddel összeköt.

Miért halhatatlan szerelem?

Minden életnek van egy főmotívuma, mint a zenének - az övét úgy hívták, hogy halhatatlan szerelem. Ezért lett ez a könyv címe. Gazdag élettörténetének ez a kulcsszava. És hogy ez mit jelent, csak akkor fogja az olvasó megtudni, ha elolvassa az egész könyvet. Nemcsak beleolvas, hanem végigolvassa. Akkor kapja meg erre a kérdésre a választ. Ez a könyvem nagyon sokrétű. Nehéz néhány mondatban összefoglalni, miről szól. Az elején elmesélek egy teljes életet, akit valaha élt. Ez nem egy hírneves nő volt, de mint egy régi álomra, Klári emlékezett rá. Az volt a célom, hogy megértessem, az emberi lélek nem a semmiből jön. Hogy nem csak a testünknek, a lelkünknek is végtelen múltja van. Életünk nem a születéssel kezdődik és nem a halállal ér véget. Ezért sem érzem erős jelzőnek a „halhatatlan” szót. És ezért volt jó, hogy megismerhettük Klári mélymúltját, hogy megértsük általa azt, ami a jelenben, a közös életünkben történt. Tudta, mi az a gubanc, melyet meg kell oldania. Úgy hívta: „sorsfeladatom”. Vagy – mivel India bölcseletét is tanulta: - a „szvadharmám”. Sok mindent megérthet az olvasó, amikor belemegyünk a reinkarnáció pszichológiájába, amivel ő tisztában volt. Riportjaiban gyakran tett említést erről, de csak futó szavakkal, jelzésszerűen. Hitt a karmában, a reinkarnációban, ami nagy szellemi bátorságra és nyitottságra vallott egy hívő kereszténytől. Hogy ez mennyire volt összeegyeztethető az ő hatalmas Krisztus szeretetével, ez a dráma is benne lesz a könyvben.

Lehet, hogy sokaknak az is újdonság lesz, hogy Tolnay Klári ennyire sokat foglalkozott a spirituális világgal.

Az ő csodálatos életéről csak nagyon keveset tudtak. Klári apácának készült, méghozzá gyógyító, missziós apáca akart lenni, ám egy bölcs mester - Mater Mohács, az angol kisasszonyok nővére - tanácsára inkább a színészetet választotta. A játékot apácasors helyett. És, bár nem készült erre, de az anyósa révén kapcsolatba került India bölcsességével. Fantasztikus emberekkel ismerkedett meg, és a Védákkal, Krisnával, az ősi keleti bölcsesség hagyományával. Klári szellemi útkereső volt. Maga is írt és fordított. Ezt nem tudják róla. Úgy halt meg, hogy éppen a keltákról készült egy könyvet fordítani. Nagy ezoterikus, kutató személyiség volt, de mi lényének csak azokat a részeit ismertük, amelyet a filmvásznon és a színházban megmutatott nekünk. A játékost ismertük, de hogy ki az, AKI játszik mögötte, titokban maradt. Egy nő önmagára ébredéséről szól ez a könyv. Egy nőről, akinek lényét a szerelem irányította, életének utolsó harminc évét mégis egyedül élte meg – és boldogan.

A Kultúrcsemege egy kulturális ajánló, amelynek az utolsó kérdésében a beszélgető partneremet a kedvenceiről szoktam faggatni.

Kérlek, most tekints el ettől. Tudod, ez olyan, mintha most született volna gyermekem. Lehet, hogy vannak sokkal szebbek is, de nekem most csak ő van - nem tudok még a máséról beszélni.