Wolf Kati: "Nem hagynám el többet Európát"

El lehet várni egy nőtől, hogy a karrierjét hátrahagyva kövesse a férjét, ha azt külföldre szólítja a munkája? Az énekesnő megtette, és életre szóló tapasztalatokat gyűjtött.

„Izgalmas volt ez a szűk egy év Hongkongban, de örülök, hogy vége lett. Annyira más világban kellett élnünk, a kulturális különbségeket nem tudom, hogy át lehet-e hidalni. Nekem nem sikerült. Talán más lett volna, ha Európában maradunk, nem megyünk ilyen messzire. Pár éve a legjobb barátnőm költözött a férjével Svájcba, évente háromszor haza tud jönni. Ha úgy hozza a kedve, csak beül a kocsiba a gyerekekkel, reggel elindul, éjjel már itthon is van. Még ha nem is jössz haza, akkor is jó érzés, hogy pár óra alatt otthon lehetsz, ha akarsz. Nem tudom elképzelni, hogy tartósan kint éljek. Ha megint költözni kellene, csak európai országot tudok elképzelni. De szerencsére nincs meg a veszélye, hogy újból költözzünk" – osztotta meg velünk az énekesnő a gondolatait, és azt, hogy mégiscsak jó volt valamire a külföldi élet.

„Nagy kaland volt, jó kis önismeretei tréning. Külföldön vegyes dolgokat tud meg az ember magáról. Kiderült, sokkal begyöpösödöttebb vagyok, a szokásaim rabja. Nem vagyok se laza, se olyan kemény nő, mint ahogy gondoltam. Élnek kint magyarok, akik nálam ügyesebben oldották meg a kintlétet. Reméltem, hogy én is ilyen vagyok, de most nagyon kijött, valójában nem. A gyerekeknek viszont hasznos volt a kint tartózkodásunk, megalapozták az angoltudásukat. A nagyobbik fél évet járt angol iskolába, a kicsi naponta pár órát oviba. A nagyobbik pont akkor kezdett angolul beszélni, amikor hazajöttünk. Mindketten folytatják itthon a nyelvtanulást, a nagyobbik lányom angolos osztályban, a kicsinek pedig találtam kisgyereknek való angolórát. Angolt és halandzsa angolt keverve énekelget otthon, iszonyú édes, meg kell zabálni."