Rózsaszín Bőrönd Expedíció: Modern gésák a japán bárban

Egy japán karaoke-klubban vagyok. Köszönöm, univerzumocskám, hogy ide segítettél! De nincs sok idő a hálálkodásra, mert belépünk. Te jó ég! Teli van szebbnél szebb európai csini csajokkal, akik talpig estélyiben libegnek. Van egy-két japán csávó is, és a falak karaoke-tévékkel vannak tapétázva. Ilyet én még nem láttam, ekkora tévéket. Hú, nagyon állat az egész. Jön a vendég, beszélgetnek, énekelnek, jópofi, a japán meg majd' elolvad, hogy testközelbe kerülhet egy csinos, szexi európai lánnyal. Hát, ez nekem úgy, ahogy van, tetszik!

Mindig is ilyen munkáról álmodoztam. Imádok csevegni. Kiderül, hogy a csajok kábé két órát maradnak, aztán hazamennek, illetve hazaszállítják őket. És semmi sem történik. Úgy értem, szex nem történik. Valószínűleg még a gésahagyományból maradt fenn ez a rendszer, csak modernebb lett egy kicsikét. És előre tisztáznom kell, a félreértések elkerülése végett, hogy semmi köze a strip- vagy konzumklubokhoz. Persze, ha ezt európai alfahímnek mondanám, kinevetne.

Illetve meséltem is otthon erről az egyiknek, mire ő: akkor minek mennek oda a japánok, ha nem akarnak kefélni? Azért, bunkókám, mert a japán férfiak kissé szentimentálisak, érted? Nem csak a numera köti le őket. Szeretnek udvarolni. Valószínűleg ezt más nemzetek férfijaival nem lehetne megcsinálni. De ezt most csak így gondolom...

Ki az a csinos, idősebb lady? - kérdezem izraeli segítőmet. Ő a Mamaszan - mondja - boss, bossina - és nevet. Hihetetlenül elegáns japán nő ez a Mamaszan hátulról! Az egész lényéből árad a nőiesség, harmónia, visszafogottság. De ahogy megfordul és közeledik felénk, eléggé félelmetesnek tűnik. Agyon van botoxozva, meg tuti fel volt varrva az arca párszor. Kérdően néz rám, majdnem vigyázzba ugrom, amikor látom, hogy nyugi, ez csak a botox. Attól ilyen agresszív a mimikája. Leültet bennünket, közben vizslatja a lányokat, mennyire tökéletes a frizurájuk és a sminkjük. Izraeli kísérőm valamit magyaráz a mamának, amit nem értek. Beszélgetőtársa egyszerre felpattan, felemel és méreget, ahogy a lovat szokás a vásárban, még jó, hogy nem paskolja meg a fenekem, és nem néz be a számba, hogy ellenőrizze a fogaimat!

- Tudsz énekelni? - kérdi.
- Imádok - felelem.
- Imádsz? - kérdi sandán nézve rám -, szóval imádsz? Na jó. És a vízumod?
- Uhh, hát az turista.
- No, sorry, it's too dangerous.
Oh, shit! - gondolom.
- Oh, igazán sajnálom - mondom.
Turistavízummal nem foglalkoztathat. Come back, when you have a normal visa. Ok, mondom az izraelinek, next place... Pedig ez mennyire tetszett volna. Elegáns hely volt, classy. Meg a vendégek is jól öltözöttek. Na, mindegy. De az élet már csak ilyen, menni kell tovább.