„Végig bíztam abban, hogy a fiam legyőzi a betegséget. Mindent megtettem volna azért, hogy ez így legyen, de sajnos elveszítettük őt. Két hete láttam utoljára, 40 kilóra lefogyott, nem volt már hosszú haja, alig ismertem rá az én életerős gyermekemre” – mondta a Blikknek Irén, aki hálás az embereknek, hogy ennyire szerették a fiát.
„Sajnos az utóbbi időszakban keveset találkoztunk, a színház volt a mindene, és rengeteget dolgozott, amíg tudott. De amikor velem volt, mindig éreztem a határtalan szeretetét. Nem ment el úgy mellettem, hogy ne simogatott volna meg, vagy ne adott volna egy puszit. Amikor megtudtam, hogy beteg, ordítottam… torkaszakadtamból ordítottam. Nem akartam elfogadni, hogy ez valóban így van. Eszembe jutott, amikor a nyolcvanas években egy temetésen voltam, ahol odamentem az elhunyt édesanyjához, hogy kifejezzem a legmélyebb részvétemet. Akkor az asszony azt mondta: ’Irénke, nincs arról fogalma, ez mit jelent, és milyen borzalmas érzés, nem helyénvaló, hogy a szülő temeti el a gyermekét.’ Ezt én is így gondolom, és elképzelni sem tudok nagyobb fájdalmat. Ez rémálom!” – mesélte megtörten Irén, aki megkeményedett az elmúlt másfél évben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.