Borzongás és félelem – Bereczki Zoli zseniális aberrált

A Lepkegyűjtő pszicho-thriller John Robert Fowles regénye, két ember abszurd „találkozásáról" szól. Az egyikük, Freddie, - akit Bereczki Zoltán alakít - a szürke, szorongó bankhivatalnok, akit lottónyereménye is csak anyagilag képes felszabadítani, lelkileg nem.

A másik szereplő Miranda – akit Ágoston Katalin játszik - egy izgalmas szépségű, élettel teli főiskolás lány. Freddie nem tud másként közelíteni a lányhoz, csak úgy, hogy lepkegyűjtő hobbiját kiterjesztve elrabolja, egy szobába zárja, és így próbálja a lányt szerelemre kényszeríteni. A darab ettől a ponttól indul és már az első percekben elemi erővel hat.

Bereczki Zoltánt, eddig főleg zenés darabokban láthattuk, ahol komikusabb arcát mutatta meg a nagyközönségnek. A Lepkegyűjtőben azonban egy egészen új karaktert hozott. A beteg lelkű Freddie minden rezdülését, aberrált tekintetét, eltorzult hangját remekül megformálta a színész.

Teljesen eltűnt az a Berecki Zoli, aki a Rómeó és Júlia musicalban Mercutioként parádézott a színpadon. Helyette egy komoly érett színészi alakítást láttunk, olyat, amiben tényleg elhittük, hogy egy pszichopata, nőrabló mindennapjaiba kapunk bepillantást.

A női főszereplő, Ágoston Katalin színésznő, az első percekben a rettegő, sokkos állapotban lévő áldozatot elemi erővel jeleníti meg. A néző pillanatok alatt a történet hatása alá kerül, úgy érzi, fel kell szaladnia a színpadra és megnyugtatnia a remegő lányt. Bereczki Zolival nagyon jól kiegészítik egymást, működik a kémia, ami ebben az esetben a férfi részéről a beteges rajongást, a nő részéről az undort jelenti. Katalin szépen építi fel a karakter erősödését, aki zokogó, remegő áldozatból próbál irányítóvá válni és csavaros ötletekkel kiszabadulni fogvatartója kezei közül.

A hátborzongató történet színpadi megjelenítésében remekül segítségül hívták az alkotók, a modern technika vívmányait, hiszen a rendező, Horgas Ádám és testvére, a díszlettervező, Horgas Péter finoman és néha pici mosolyt csalva az arcunkra használta fel a mai kor emberének elmaradhatatlan eszközét a mobitlelefont. Volt vetítés, szelfizés és mobiljegyzet, ezeknek a trükköknek az alkalmazása, még jobban maivá és befogadhatóvá téve a darabot.

A kegyetlen pincevilág, ahol együtt él fogvatartó és fogvatartott, mindkettejük modern börtönévé válik. A lány a falak, a férfi a lány rabja. A jelmezek pedig szintén a jó és a rossz harcát mutatják. Miranda pasztell színekben, légies ruhákban vibrál, Freddie pedig sötét, fekete ruhákba van bújtatva.

A Lepkegyűjtő beteg és egészséges szellemi küzdelmének nagyszerű ábrázolása, a szabadság iránti vágy, a férfi és nő párharcának, a szép és a gonosz egymás körüli keringőjének tökéletes megjelenítése. A kétszemélyes darab a Centrál Színház színpadán feszes, nem untat és hatással van az érzékeinkre. Pattanásig feszült hangulatok, borzongás, remekül használt zene és hanghatások.

Hiába a színes lepkék a falon, amelyek szárnyai türkizkék színben pompáznak, ők is a halált jelenítik meg. A két szereplő sorsa pedig egyre jobban halad a végzet felé, ennél többet azonban nem árulunk el, mert érdemes beülni a közel másfél órás színpadi műre és bepillantást nyerni egy sokkal keményebb valóságshowba, mint amilyet a televízióban láthat a néző.