Sterczer Hilda nagy mosollyal érkezik az interjúra, majd egy hatalmas tejszínhabos kávé mellé ülve kezdünk beszélgetni. Az rögtön érződik, hogy már túl van a gyászidőszakon, és élete új lendületet vett.
Az a hír járta be a sajtót, hogy elmész a Kancsendzöngára – ahol Zsolt életét vesztette –, és megkísérled a csúcstámadást, mi igaz ebből?
Arról van szó, hogy lesz egy film, amelynek keretein belül Kollár Lajos és a Mécs Laci elmennek a stábbal a hegyhez. Amikor ez kiderült, éppen egy interjút készítettek velem, amelyben megkérdezték, elmennék-e a Kancsendzöngára. Mondtam, hogy nem, és még az alaptáborba sem, mert ott nincs mit nézni. Ha már odamennék, a csúcstámadásnak lenne értelme, de arra nagyon alaposan fel kellene készülni, és ez most lehetetlen lenne, ráadásul már nem akarok a Himalájában mászni. Nem is találnám meg Zsoltot, hiszen két év alatt rengeteg hó esett, változott a táj, ezért felesleges lenne az egész cécó, ami ráadásul nagyon veszélyes vállalkozás lenne a részemről. Mivel megemlítettem, hogy csak a csúcstámadás miatt lenne érdemes odautazni, a cikket már arra húzták fel, hogy oda készülök, pedig erről szó sincs.
Hogy vagy? Túl vagy már a nehezén, sikerült felépítened a Zsolt utáni életed?
Két év eltelt, és túl vagyok a gyászmunkán. Az emlékeket mindig viszem majd magammal, de a nehéz részét már letettem. Már akkor tudtam, amikor történt a tragédia, hogy a gyermekeim miatt tartanom kell magam. Most már nem ezzel kelek-fekszem, nem itatja át minden napomat a fájdalom. Az első év volt a legnehezebb, az évforduló pedig idén is megviselt.
A mostani életedben milyen szerepet kap a mászás, hiszen te is szerelmese vagy ennek a sportágnak?
Jelenleg tematikus mászásokat vezetek, amelyeknek van egy terápiás fejlesztő és egy sportmászás része. Ez a fajta falmászás fejlesztő hatású feladatokat tartalmaz a gyerekeknek. Tanítom és szervezem is a csoportokat. Meg kellett találnom, mi az, ami én is vagyok meg Zsolt is együtt. Most már tudom, hogyan viszem tovább Zsolt hagyatékát. Emellett előadásokat is szervezünk majd, hogy mások is erőt merítsenek a mi tragédiánkból, és elmondjam, hogyan lehet ezt kezelni.
Mennyire követed a mostani mászókat, csúcstámadásokat, kérnek tőled tanácsot a fiatalabb mászók?
Hallomásból tudom, hogy most is vannak expedíciók, de kiestem ebből a körforgásból. Lefoglalnak a gyerekek és az alapítvány. Vannak barátok, akik mennek hétezres hegyre és tanácsot kérnek előtte, de a vérkeringésében aktívan nem vagyok benne.
Milyen sűrűn mész túrázni?
Ritkán jutok el, legutóbb szilveszterkor voltam a Tátrában. Bevallom, hiányzik, mert ez egy nagyszerű sport. Veszélyes helyekre már nem mennék, és nagyon megválogatom, hogy kivel megyek és hova. A hegyen bármikor előállhat olyan helyzet, ami veszélyessé válik, ezért fontos, hogy olyan ember legyen mellettem, akiben megbízom. Zsolt mellett nem kellett gondolkodnom, azt csináltam, amit ő mondott, az igaz, hogy azt nem volt egyszerű kivitelezni, de azzal nem volt problémám. Ismerte az időjárási viszonyokat, a sziklákat, a havat.
A gyermekeiddel mennyire beszéltek Zsoltról? Néztek videókat?
Tavaly Gerda megnézte a „Hópárduc talpra áll" című filmet, és fotókat is nézegetünk. Napi szinten feljön, hogy apa mit csinált. Gerda emlékszik rá, nagyon apás volt, neki nagyon hiányzik. A gyermekeim is járnak a gyermekcsoportokba mászni. Gerda nem mer magasra merészkedni, de a boulder falon jól mozog. A fiamban viszont nincs félelem. Ő csupán fotókról ismeri az apukáját. Most jött rá arra, hogy a bölcsibe nem jön érte apa. El is tudja mondani, hogy apa meghalt a hegyen, tud erről beszélni, mert benne nincs fájdalom ezzel kapcsolatban.
Nyitott vagy már egy új kapcsolatra, nyitsz már a férfiak felé?
Még nem érzem, hogy az lennék. Igazából azért nem, mert most kezdem összerakni magam. Rájönni, hogy most ki vagyok én így, hogy Erőss Zsolt felesége voltam. Abban a kapcsolatban volt egy szerepem. Most egyedül kell összeraknom magam. Ahogy a házat átalakítom, magamat is rendszerezem, van, amit ki kell tennem magamból, és van, amit újra kell gondolnom. Amíg nem tudom pontosan, ki vagyok, nehéz társra lelni. Mi a gyerekekkel egy háromlábú szék vagyunk, egyelőre ezt erősítem bennük. Ha majd idővel jön valaki az életünkbe, így kell elfogadnia minket.
Közelednének hozzád a férfiak?
Néha úgy érzem, mintha jött volna egy jelzés, de nem vagyok nyitott, és ezért nem veszem észre, csak utólag átsuhan a gondolat a fejemen. Biztos érződik, hogy még bezárkózom, nagyon lefoglal a munkám is. Tudom, ha szerelmes lennék, akkor mindent eldobnék, és most inkább a feladataimra szeretnék koncentrálni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.