Néhány éve az egyik budapesti színházban is látható volt Brian Clark darabja, melynek híres filmváltozatában két színésznagyság, Richard Dreyfuss és John Cassavetes alakította a két főszerepet. Előbbi egy olyan szobrászt, aki autóbaleset következtében lebénul, ezért pedig úgy érzi: az élete értelmetlenné és méltatlanná válik, és a halál jogáért kezd küzdeni — utóbbi pedig a kezelőorvosát, aki barátjává lesz a betegnek, de az esküje nem engedi, hogy ilyesmiben segítsen neki.
Egy fiatal, karrierista nő az apja kérésére feladja a munkáját, és hazaköltözik a halálos beteg anyját ápolni — miközben pedig vele foglalkozik, feltárul előtte a szülei múltjának igazi története. Az anya nem akarja kivárni a véget, de hogy ki és hogyan segít neki ebben, az legalább annyira nehéz és szövevényes ügy, mint a házassága volt.
A legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart is elnyerte ez az érzelmes dráma, nem kis mértékben Javier Bardem elképesztő alakításának köszönhetően. Ő játssza azt a több évtizede lebénult és tengerre néző ablaka alatti ágyához kötött, ugyanakkor lebilincselő személyiségű férfit, akinek az életében két nő is megjelenik: az egyik ügyvédként segítené a kegyes haláért folytatott törekvésében, a másik a hite szerint meggyőzné az élete értelmességéről.
Szinte két különálló filmként is felfogható Clint Eastwood briliáns rendezése, aminek az egyik főszerepét is eljátszotta: az első felében egy mogorva, öreg edző és egy tehetséges, makacs női bokszoló fokozatosan kialakuló emberi (és sportszakmai) kapcsolatát mutatja be. A második felében pedig egy szörnyű tragédia következtében kialakuló új helyzet állítja kemény döntés elé a tanítványából legyőzhetetlen, mégis legyőzött harcost nevelő, szigorú erkölcsű trénert.
Hogy az eutanázia témáját nem csak (melo)drámai módon lehet megközelíteni, arra példa ez a belga-francia fekete komédia, mely egy olyan fiktív klinikán játszódik, amely kimondottan eutanáziával és engedélyezett öngyilkossággal foglalkozik, az ide bejelentkező „páciensek” pedig orvosi felügyelet és segítség mellett búcsúzhatnak el az élettől, miközben teljesítik az utolsó kívánságukat. A környék lakóinak viszont nem tetszik az intézmény, és nem ez az egyetlen, ami nem működik itt simán.
Nem kimondottan az eutanázia a témája, de (sajnos) egy idő után az is előkerül benne: egy idős értelmiségi házaspár egész életen át tartó kapcsolatának utolsó időszakát követhetjük végig Michael Haneke egyszerre érzelmes és kegyetlenül realista filmjében. Miután a feleség állapota szellemileg és fizikailag is rohamosan leromlik, az öreg, már magáról is nehezen gondoskodó férj (Jean-Luis Tintignant megrázó alakításában) úgy dönt, otthon fogja őt ápolni — és útitársa marad a végsőkig.
A cikkünk apropóját adó dán filmet e héttől játsszák a hazai mozik, a története pedig egy családi hétvégét ölel fel — mely a halálos beteg, és az élettől tudatosan búcsút venni kívánó nagymama kérésére jön létre, hogy elbúcsúzhasson mindenkitől. Egy ilyen hétvégén viszont sokféle döntés meg tud kérdőjeleződni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.