Gallusz Niki: A párom szülei nem minősítenek, hanem elfogadnak minket

A fiatal színésznő eleinte olyan musical gálát akart színpadra állítani, amelyben a legismertebb Webber dalokat adta volna elő. De a Tolnay Szalonban, ahol annyira családias a hangulat, nem lehet kizárólag slágerekkel meghódítani a közönséget. De miért is adná elő ugyanazokat a dalokat, amelyeket a nagyszínpadon is elénekel? A Hölgyek -Urak (gramofonslágerek ) című önálló estjében megmutatja, mennyiféle személyiség lakozik benne, és megidézi a legendás Psota Irént.

Amikor 13 éve színi pályára léptél, gondoltál-e arra, hogy az önálló esttel lépsz a közönség elé?

Minden művész úgy gondolja, hogy egyszer majd elkövetkezik ez az életében. Él egy, a színházban örök vicc: az önálló estet magunk is úgy szoktuk hívni, hogy önáltató est. Az ember ilyenkor azt éli meg, hogy mindent lehet. Sokféle lehetek, főleg a musical után, ahol nagyon kötöttek a szabályok. A színész óhajtja a művészi szabadságot. Szirtes tanár úr, a Madách Színház igazgatója azt mondja rólam, hogy szabad személyiség vagyok.

Te is annak tartod magadat vagy csak a kívülállók szerint vagy ilyen?

Elfogadom a véleményét, bóknak is veszem. De a szabad személyiségek, állítólag, akaratosak. Ez is igaz lehet rám, de közben rengeteg belső gátlással és félelmekkel is meg kell küzdjek. Ha az instrukciót nem érzem magaménak, nehezen tudom kivitelezni azt. Mindig megküzdök magammal a szerepeimért. Egy önálló estnél megtehetem, hogy csak olyan helyzeteket és dalokat mutassak be, amiben jól érzem magam.

Kezdetben is ilyen estről álmodoztál?

Eleinte egy nagyszabású show műsorban, revüben gondolkodtam, de rájöttem, hogy azok a musicalek, amikben a nagyszínpadon fellépek, pont ilyenek. Belülről kell elkezdeni felépíteni azt, amit az ember szeretne magából megmutatni a közönségnek, Már nem elég egy csinnadrattával berobbanni. Egy versidézet, egy szó sokkal hatásosabb lehet. A tervezés időszakában a Tanár úrban felmerült a stúdió, és a nagyszínpad lehetősége is az előadásomhoz. De amikor beült a főpróbára, megértette, mit szeretnék megmutatni magamból. Azt mondta, hogy ennyi év után is meg tud rökönyödni, hogy milyen különböző lények bújnak ki belőlem.

Leginkább dívaként láttunk a színpadon, nem annak érzed magad?

A dívaság is bennem van. A középkorú nők és az érettebb nők mindig nagyon kedveltek, és nem azért, mert díva vagyok, hanem mert észreveszik bennem a mélyebb érzéseket. Nekem őszintének kell lennem. Nem támaszkodhatok kizárólag a külső adottságaimra, többet kell kihoznom magamból. Ahogy múlik az idő, fontosabbak lesznek a mély érzéseink, mint az impulzusaink. Hálás vagyok, hogy a Jóistentől színpadképes és teherbíró, jó fizikumot kaptam.

A dekoratív megjelenés nem előny a szakmádban?

Amikor először valaki rám néz, rögtön bekategorizál egy szerepre. Egy dekoratív, csinos nőnek el kell csúnyulni, hogy komoly szerepet kapjon, mint Charlize Theron. A sztereotípiák szerint egy csinos nő nem lehet tehetséges. A szépség viszont jó belépő a színházi szakmába. Nekem óriási problémát okozott, hogy ezt áttörjem. Életem egyik legnagyobb sikere, hogy a Mamma mia! című musicalben végre sikerült megkapnom Donna szerepét, aki igazán én vagyok. A hétköznapi személyiségem sokkal gyakorlatiasabb, de spirituálisabb is. Kapálok, szerelek, de nem ezt gondolnád rólam. A Mamma Miával és az önálló estemmel még jobban meg tudom mutatni a közönségnek, milyen a gondolkodásom.

Nem féltél, hogy bekategorizálnak?

Amikor valaki bekerül a színművészetire, megpróbálja önmagát érvényesíteni. Kell az exhibicionizmus, hogy azt gondoljuk, azért leszünk színészek vagy énekesek, mert amit csinálunk, azt senki nem tudja úgy, ahogy mi. Ez bennünk kell, hogy legyen. A tanáraink nagyon szeretnek berakni egy karakter fiókjába. Azt mondják egy fiatal, nyúlánk, elegáns szőke férfire, hogy olyan Darvasos. Amikor külföldön éltem, a művésztanáraim nagyon ritkán hasonlítottak másokhoz, mindig rám voltak kíváncsiak. Itthon létezett egy tendencia, hogy Kiss Mari vagy, de ha ebből a szögből mondod a monológot, akkor tiszta Pápai Erika. Ezzel nem tud mit kezdeni az ember. Nagyon hízelgő, hisz olyan művésznőkhöz hasonlítottak, akiket csodálok, viszont ez nem bátorított, hogy magabiztosabb legyek a színpadon.

Popénekesnőként robbantál a köztudatba, a Club 54 zenekarral. Abbahagytad.

Nem azért nem ment tovább, mert belefáradtunk, a közönség várta a slágereket. Tudtam, hogy mikor kell abbahagyni. Tény, hogy a popzene támogatás nélkül meghal. Lassan elmaradoztak a szponzorok, egyedül nem tudtuk volna úgy promótálni a klipjeinket, ahogy szerettük volna. Mehettünk volna még fellépni több száz falunapra, de nem csak erre vágytunk, mi fejlődni szerettünk volna. Egy közös nagy fájdalom, hogy ez az élőzenekaros produkció, amit annyira szeretett a közösség, megszűnt. Ma egy popzenei előadó csak arra keres, hogy önmagát fenntartsa. Ebbe beletört a bicskánk. Szerencsére már ott volt mellette a színház és úgy gondoltam, hogy nem tudok tovább lavírozni. Fáradt voltam, betegeskedtem, rengetegszer volt arcüreggyulladásom. Sokat panaszkodtam, mert folyton bajom volt. Elkezdtem nem szeretni magam a nyavalyáimmal. Az utazások, vidékre járások megterhelőek voltak, egy nap 8 fellépés. Akkor a Madách Színházban járt Andrew Lloyd Webber, hallott egy meghallgatáson és kiemelt. Csak annyit kérdezett, hogy ő kicsoda? Szirtes Tamás mindig bízott bennem, de ez egy megerősítés volt. Ezután csodálatos főszerepek következtek.

Szoktad dúdolni a slágereiteket?

Egy évben kétszer előveszem a nagylemezeinket és kicsit duzzogok magamban, hogy maradtak gyöngyszemek, amik nem tudtak eljutni a közönséghez. De egy ponton el kellett engedni a dolgot, végül már egymást is okoltuk mindenért.

Izgulsz fellépés előtt?

A közönségtől, a nézőktől soha nem félek, tőlük soha nem kaptam rossz kritikát. Csak szép dolgokat és megerősítéseket. A mai napig, ha a Szirtes Tanár Úr rendez, elmondhatatlan félelem tör rám. Folyamatosan dolgozom, hogy ez múljon el. A mérhetetlen megfelelni vágyást néha károsnak érzem. Nem vagyok gyógyszerszedő, de főpróba időszakban előfordul, hogy gyógynövényes, természetes nyugtatókat szedek, mert túlizgulom magam és nem tudok aludni. Ha nem tudok aludni, akkor másnap a próbán kába leszek, és elindul egy ördögi kör. Szerednyey Béla mondta rólam, hogy engem nem kell minősíteni egy próbaidőszak alatt, mert én mozaikokat szedek össze, és amikor beül az igazi közönség az előadásra, akkor varázsütésre minden megy. A közönségből olyan szeretetet és bíztatást merítek, amely felülírja a megfelelni vágyást. Szabad leszek és tehetségessé vágyok. Az ösztönösen tehetséges embert ez választja el az iparos művésztől, aki a próbákon mindent tökéletesen tud, de a premieren bakizik.

Van olyan kollégád, akihez közel kerültél?

Sok barátom van a színházban, de egy idő után ott van köztünk a kollegalitás. Nem tehetem meg, hogy egy kollegámra rázúdítok komoly kérdéseket, hisz utána felmegy a színpadra, és megzavarhatja. Inkább kollégák, mintsem testi-lelki jóbarátok vagyunk. Kivétel a Hajdú Steve, akivel egy kevés szereplős darabban közel kerültünk egymáshoz. Steve humora mentesít minket a kizárólagos kollegális viszonytól, hisz bármiféle rossz dologról mesélünk, a vége mindig egy nagy nevetés lesz. Nagyon könnyed, ugyanakkor jólelkű ember,

Psota Irént emlegetted az esteden..

Szirtes tanár úr mondta egyszer, hogy bennem ott van az a kirobbanó energia, ami emlékezteti őt az Irénre. Az a fajta szókimondó, fanyar, iróniával és öniróniával telt stílus. Bátorított, hogy ezt merjem előhozni magamból. Így került elő a legendás színésznő személyisége. Mindig is felnéztem rá, az önálló estjére rendszeresen belógtam. Amikor a Színművészeti Egyetemről kezdőként be­kerültem a Madách Színházba, egyszer a portán odaintett magához. Nagyon megszeppentem, és meglepődtem, amikor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint Nefretiti, olyannak lát. Azt sem gondoltam, hogy egyáltalán tudja, ki vagyok. Otthon viszont megértettem, mire gondolt. Számára nem a gyufaáruslány vagyok, hanem egy jelentős karakter. Sajnálom, hogy nem áll többet színpadra. Én szeretnék majd idős koromban is részese lenni a színháznak, de már kisebb szerepekben, minimum mint egy nagymama, de inkább Norma Desmond szerepére áhítozom. Lehet, hogy neki olyan fantasztikus karrierje volt, hogy ezt nem igényli. Csak a nyugalomra vágyik, a kiskutyájára és az otthonára.

Valami egészen újat kezdtél el tanulni.

Nagyon érdekelt a mentálhigiénia, ami a pszichológiának egy gyakorlatiasabb része, a segítő beszélgetések. Mindig nagyon izgultam egy meghallgatáson, az egyetemen próbáltam ezt a stresszt valahogy enyhíteni. Felkerestem egy mentálhigiénés szakembert, aki új módszereket ismertetett meg velem, hogyan tudom magamat lazítani. Akkor megfogalmazódott bennem, egyszer, ha lesz időm és belefér az életembe, hogy ezt profi keretek közt tanuljam, akkor be fogok iratkozni. A Károli Gáspár Egyetemen lehetőség nyílt arra, hogy nem csak egészségügyben dolgozók, pedagógusok, hanem személyes beszélgetés alapján bárki bekerüljön a szakra. Másfél évvel ezelőtt sikerrel felvételiztem, de csak most tudtam elkezdeni az iskolát. Mániás boldogságot érzek, hogy olyan emberek között vagyok, akik hasonlóak, mint én. Nagyon tetszik, hogy a csoportos foglalkozásokon nem a másikat vizsgálgatjuk, nem kell jelzőket aggatni és minősítést mondani. Csak tiszta, gyermeki szemmel kell szemlélni az eseményeket, és akkor rájössz arra, miről szól a dolog.

Öt éve élsz párkapcsolatban Laurával. Ő az igazi?

Olyan, mintha most találkoztunk volna. Annyira követjük egymás életét. Hiába élsz egy 20 éves házasságban valakivel, a párod akkor is civil marad. Laurával tudok színházi szituációkat is boncolgatni. Elmesélek neki egy színházi történetet és ő pont a lényeget érti meg belőle. Szereti és ismeri az operát, a művészetet, régebben dj-ként dolgozott. Jelenleg egy nagy színháznál asszisztens, és nagyon szereti. A prioritás számunkra mégis inkább a természetjárás a két kutyussal. A gyógyfürdőket, a strandot nagyon szeretjük.

A családotok elfogadta a kapcsolatotokat?

Laura családja erőteljesen támogat mindenféle törekvésünkben, ami az életünkkel kapcsolatos. Egy szülőnek az elsőrendű feladata, hogy szeresse a gyerekét. Szeretik Laurát és engem, és csodálják az összetartozásunkat. Azt elvárni valakitől, hogy mindent megértsen, az nem csak a mi esetünkben lehetetlen. Ők nem minősítenek minket, hanem elfogadnak, segítenek, ha kérjük. Látják, hogy mennyire működik a kapcsoltunk és milyen boldogok vagyunk. Különböző dolgokban vagyunk egymás tökéletes partnerei. Nekem Laura nagy támaszom a színházi életben, én meg rendszeres sportolásra buzdítom.

A bemutatódon nem láttam..

Pedig ott volt! 24-szer ült be a próbákra, és a bemutatón a színfalak mögött segédkezett, a háttérben most nagyobb szükség volt rá. A dalok kiválasztása 50 százalékban az ő érdeme. Én mindent akartam, ő segített szelektálni. Nagyon boldogok vagyunk együtt.