Ő Hollywood szívtipróinak magyar hangja - Zámbori Somával beszélgettünk

Zámbori Soma olyan sztároknak adja a hangját mint Chris Pine, Chris Evans, vagy Justin Timberlake. A színész már 15 éve áll mikrofon mögé, de kevesen tudják róla, hogy nem ez a pálya volt élete legnagyobb álma. Somával élete fontos momentumairól, és a szinkron szakmáról beszélgettem.

Tudtommal te nem színésznek készültél, hanem sportolónak. Hogyan kerültél a színpad közelébe?

Évekkel ezelőtt öttusa olimpia bajnok szerettem volna lenni, de a dédelgetett álmomat kettétörte egy sérülés.

Végül egy barátom ajánlására jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Itt kialakult egy igen érdekes párbeszéd, mely arról szólt, hogy konkrétan nem értették, mit keresek itt. Én azt mondtam, hogy mivel olimpia bajnok már nem lehetek, így a színészet még benne van a pakliban. Így színész lettem. Nem vagyok jelenleg leszerződve egyik színházhoz sem, mert egyszerűen nem férne bele annyi minden a napi rutinomba.

Mit gondolsz, ma Magyarországon egy szinkronszínész meg tud élni szimplán a szinkronból, ha nem kerül színpad közelébe?

Szerintem igen. Nem milliomos lesz, de tisztességesen tud keresni ezzel a szakmával. Én személy szerint nem panaszkodom. Nyilván jobban meg lehet élni egy fogorvosi szakmából, de ha egy szakmán belül jó vagy, és a legjobbak között dolgozhatsz, akkor azt mindig megfizetik.

Bárki lehet szinkronszínész?

Nyilván mivel ez egy művészeti ág, így elengedhetetlen, hogy az ember tehetséges is legyen benne. Az utcáról csak úgy bejönni, és azt mondani, hogy majd én elvégzem a ti munkátokat, egyszerűen lehetetlen. Érezhet magában az ember tehetséget, de mint mindent, ezt is meg kell tanulni. Mondhatnám azt is, hogy születni kell rá.

Melyik volt az első emlékezetes munkád a 15 éves pályafutásod alatt?

Hűha, most megfogtál. Először tömegeztem, majd jöttek a komolyabb munkák. Az első emlékezetes film a Playboy alapítójáról, Hugh Hefnerről szólt. 16 éves korától egészen az akkori koráig ölelte át a történet a filmet. Végig egy színész játszotta őt, így nekem is fiatalítani és öregíteni kellett a hangomat. Ahogy az általam szinkronizált hollywoodi sztárok is elkezdték valahol, úgy én is a kisebb szerepektől haladtam a nagyobb munkákig. Itt is meg kellett járni azt a bizonyos ranglétrát.

Az utóbbi években elég éles kritikát kapott a magyar szinkron, és sokan inkább a feliratos filmek mellett tették le a voksukat. Mint szakmabeli, te mit gondolsz erről?

Volt olyan barátom, aki azt mondta, hogy simán el tudná végezni a munkámat, hiszen csak egy mikrofon mögött állok, és beszélek. Erre azt feleltem, hogy akkor gyere, és próbáld meg. Ilyenkor derül ki, hogy ez nem is olyan könnyű. A mikrofon mindig felnagyítja a beszédhibákat, és ez sokszor hallatszik is a képernyőn. Nem mindegy kinek milyen szerepet adsz. Egy amerikai filmben például nagyon kihallatszódik, ha valakinek például francia akcentusa van. Akkor lesz egy szinkron minőségi ,ha szánunk időt a fordításra, és megfelelő hangsúlyt fektetünk a nyelvek szofisztikáltságára.

Én többször is azt olvastam, hogy az emberek követelik vissza a már megszokott szinkronhangokat.

Igen, ezt én is sokszor hallottam már. Bár sokan dicsérik a régi filmek szinkronhangjait, ha jobban utána nézünk a dolgoknak rájövünk, hogy nem voltak azért annyira jók. Sok film tele van például hangsúlyozási hibával, vagy amikor a képernyőn még mindig járt a színésznek szája, pedig már nem hallhattuk a szöveget. A mozik ontják magukból a filmeket, így felgyorsult az egész folyamat. Szerintem a magyar néző két táborra oszlik. Az egyik fele a megszokott embereket követeli vissza. A másik része pedig inkább felmegy a netre, és letölti eredeti nyelven. Ez örök harc lesz, ebben biztos vagyok. A szinkronnal őrizni tudjuk a magyar nyelvet, ezét is tartom fontosnak, hogy minél jobb legyen a végeredmény.

Ha már itt tartunk te feliratosan, vagy szinkronosan nézel inkább filmeket?

Őszinte legyek veled? Egyiket sem, ugyanis nem igazán nézek tévét. Ha végső esetben mégis erre kerül a sor, akkor bevallom, hogy előbb a feliratos verziót nézem meg. Azért nem nyúlok sokszor a távirányítóért, mert a hétköznapjaim során annyiszor látok képernyőt, hogy otthon semmi kedvem már lehuppanni a tévé elé, és órákig bámulni azt.

És ha te adod a színész hangját egy adott produkcióban?

Akkor főleg! Utálom magamat visszanézni. Tudod miért? Mert nem tudok már változatni a végeredményen. Persze van bennem kíváncsiság és néha odatekerek a saját részemhez, de ezt nem viszem túlzásba. Nincs otthon egy Zámbori Soma összes pillanata gyűjteményem.

Van személyes kedvenced, akit szívesen szinkronizálsz?

Woody Harrelsont csípem, sokan mondják, hogy hasonlítunk egymásra. De legjobban Alex (Madagaszkár) karakterét szeretem talán azért, mert ő olyan őrült figura, mint én. Chris Pine karrierjét mondhatni, hogy az elejétől végigkísértem, egészen a legkisebb szerepektől a Star Trek filmekig "együtt dolgoztunk" az évek során.

Sok olvasó kíváncsi rá, hogy vajon hogyan nézhet ki egy szinkron. Mesélj, erről kérlek!

Úgy kell elképzelni, hogy először is beülsz egy szobába, ahol felveszel a fejedre egy fejhallgatót. A füledben hallod az eredetit, közben előtted egy képernyőn megy a film, és amikor a te jeleneted jön, akkor ráolvasod az adott jelenetre a te részedet. Sokszor életedben először látod az eléd rakott szöveget. Mikor páros jelenet van, akkor ugye a füledben hallod, hogy a partner mikor fejezi be a az ő részét, így pontosan tudod, hogy hol is tartotok pontosan. Többnyire benn van veled az éppen aktuális színésztársad, de van olyan eset is, amikor nem lehet összeegyeztetni a két ember napirendjét, így egyedül kell megcsinálnod a te részedet.

A rendező persze elmondja mi az alapkoncepció, de egyik pillanatról a másikra dühösnek vagy halálosan szerelmesnek lenni nem könnyű. Olyannak kell lenned, mint az előtted éppen játszó színész eredetiben.

Korábban egy interjúban olvastam rólad, hogy te évekkel ezelőtt rátaláltál Istenre, sőt, lelkész végzettséget is szereztél. Hogyan kerültél ennyire közel a kereszténységhez?

Nem vallásos családban nőttem fel. 19 évesen hitre jutottam. Volt sok csalódás az életemben, majd egy angyal szállt az életembe a feleségem személyében, és ez később fontos szerepet játszott abban, hogy nem lettem drogfüggő, vagy alkoholista. A Színművészeti Főiskola után beiratkoztam teológiára, amit el is végeztem. Ma már segédlelkész vagyok, szoktam prédikálni, és többször szervezek filmklubot is. A félreértés elkerülése végett természetesen nem olyan filmeket nézünk meg, amiket én szinkronizáltam. Keresztény ember vagyok, ezt nem titkolom, de nem is írom a homlokomra. Különböző karitatív egyesületekben végzek/végzünk önkéntes munkát, melybe például beletartozik a hajléktalanokon való segítség is.

Három gyermek édesapja vagy. Ők kiszúrják a hangod a tévében?

Hát picik még, de mindig felfigyelnek persze. A Madagaszkár című animációs filmben például ugye én "játszottam" az egyik karaktert, ami nagyon megfogta őket. Őszintén, ők sem nagyon néznek tévét, inkább mással foglaljuk le őket. A nagyobbik fiam igazi felfedező/mérnök kombináció, olyan, mint egy kis Einstein. Elképesztő ötletei vannak néha, és csak pislogok, pedig csak 11 éves. Maja még csak 2 éves, de már most látszik rajta a művész hajlam. A 9 éves fiam inkább a sport irányába mozog, és rettentően maximalista gyerek. Ő az, aki apa sportimádatát viszi tovább. Itt azért kell bölcsnek lenni, hogy ne az én általam el nem ért sikertelenséget kompenzáljam bele a gyerekbe.