Ez a fekete-fehér hollywoodi klasszikus James Stewarttal a főszerepben valószínűleg azért tud máig Amerika kedvenc karácsonyi mozija lenni, mert a magával ragadó idealizmusa és az emberségbe vetett megingathatatlan hite sosem csap át giccsbe, inkább egyfajta humoros játékossággal párosul. A főhős élete épp súlyos válságba jut, és az égből küldött őrangyala azzal próbálja meg kirángatni ebből, hogy megmutatja neki, milyen lenne a világ és szeretteinek sorsa nélküle.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor gyerekként mindennél jobban szerettünk volna megkapni valamilyen karácsonyi ajándékot. Sőt ismerjük máig, csak nem karácsonyi ajándékok formájában. Talán épp ezért is szeretünk nosztalgiába csomagolva szembesülni vele egy kisfiú szemén át, akinek leghőbb vágya egy légpuska a karácsonyfa alá, csak épp ezt az ötletet senki sem támogatja.
Charles Dickens regénye a fösvény Scrooge-ról, akit meglátogatnak az elmúlt, a jelen és a jövendő karácsonyok szellemei, hogy jó útra térítsék, talán minden idők leghíresebb karácsonyi története (egy bizonyos bibliai után nyilván...). Számos filmadaptáció készült belőle, a legmívesebb talán az 1999-es Patrick Stewarttal, de módfelett élvezetes a Bill Murray főszereplésével készült laza feldolgozás, amiben Scrooge egy önző tévéelnök (Szellemes karácsony, 1988), illetve a Jim Carrey-t több szerepben felvonultató motion capture animációs változat is 2009-ből.
Itt is egy cuki (és vagány) kissrác a sikerrecept egyik összetevője, és szintén egy gyerekkori vágy a másik: mindenki fantáziált arról kiskorában, hogy mi mindenhez kezdene, ha néhány napig egyedül ő lenne a ház ura. Az esős-kelős vígjátékok legszebb hagyományait felelevenítő ötletes poénok és koreográfiák a balfácán bűnözők ellen pedig már csak a habot jelentik a karácsonyi tortán.
Mert kell néha valami más is: a tipikus karácsonyi felhozataltól merőben eltérő látványvilágával és a Mikulás helyét elfoglaló Rosszcsont Jack történetével ez az animációs bábfilm amolyan antikarácsonyi mesét hozott létre – ami a végén mégiscsak igazán karácsonyi hangulatban zárul, Tim Burton és társainak mozija pedig elfoglalta a helyét a klasszikus ünnepi filmek között.
Két olyan dolog találkozott ebben a filmben, amit külön-külön is imádnak a magyar televíziós csatornák: a karácsonyi hangulat és a Bud Spencer-Terence Hill páros. Csoda hát, hogy folyamatosan ismétlik ezt a filmjüket (is)? A két legendás olasz pofonláda ebben a filmben kissé már koros, de ez sem akadályozza meg őket abban, hogy tékozló vadnyugati fiútestvérekként beteljesítsék a mamájuk karácsonyi kívánságát — közben pedig természetesen elbánjanak pár gazfickóval.
Számos sorsot és élethelyzetet vonultat fel egyetlen nap történetében ez a melegszívű angol romantikus vígjáték, így mindenki megtalálhatja benne a hozzá legközelebb állót, vagy akár az aktuális élethelyzetére rímelőt. Mert az Igazából szerelemben az is jó, hogy össze mer kacsintani a nézőivel, és a maguk esendőségében ábrázolt figuráin keresztül reményt is kínál. Annál szebb ajándék pedig nem kell karácsonyra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.