Születésnapi beszélgetés Müller Péterrel – A jóslás művészete

Otthonosan berendezett könyvtárszobáját füstölők édeskés-fűszeres illata tölti meg. A polcokon szépen elrendezett könyvek sorakoznak, a falakat saját készítésű grafikák díszítik. Akár festőművész is válhatott volna belőle, de az ő útja az írás, a szavakkal való folytonos munka lett. A kényelmes fotelbe helyezkedve mély levegőt vesz, és mesélni kezd… Gyermekkoráról, szerelemről, az emberiség legmélyebb tudáskincséről, a lélek harmóniájáról.

Boldognak születtem

A közel 80 éves élettapasztalatom azt mondatja velem: az ember születésekor a legfontosabb dolgokat magával hozza. Amit a szülők, a család és a történelem később mindehhez hozzáad, nem tudják eltörölni azt az eredendő ősképet, amivel születtünk. Én boldognak születtem! Emlékszem rá, és valahányszor erről írok vagy beszélek, azt emlékezetből teszem. Ha valaki ránéz erre a képre, látja, hogy miről beszélek. Ami aztán később foglalkoztatott, és amire még ma sem tudom a választ az az, hogy vajon létezik-e olyan ember, aki nem így született!? Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy a boldogság ősélménye kezdetben minden ember szívében ott van.

Amikor még minden más volt

Amikor ez a kép készült, a csóknál tovább még nem jutottam a női nemmel, ez talán látszik a képen. Nagyon fontos élettapasztalat ez: egészen másképp néztem akkor a nőkre, mint ahogyan azóta nézek.

Egy valódi K.O.

Fiatal koromban mentem először az edzőterembe, aztán úgy 8-9 évet töltöttem itt. Meghatározó élménye ez az életemnek. a K.O. című filmet is ebből az élményből írtam, Cserhalmi György és a Juhász Jácint játszották a főszerepeket. Kis Mickey egér voltam, a muszklis edzőm pedig csak ennyit mondott, mikor meglátott: „Húzz egy kesztyűt, öcsi!” Felhúztam, ugrálgattam előtte, és egyszer csak bumm, leütött. Aztán arra ébredtem, ahogyan felmosnak a padlóról. „Miért tetszett ezt csinálni?” – kérdeztem kétségbeesve tőle, mire azt felelte: „Nyerni minden hülye tud. Veszíteni kell megtanulni.” Ez a mondat egy életen át megmaradt bennem. Egy mantra, egy ige. Ez volt az ő pedagógiája: úgy vélte, inkább egy pofonnal ússza meg egy gyerek, és ha nem jön többé, nem idevaló. Én magam visszamentem másnap is, na nem azért, mert annyira bátor voltam, hanem azért, mert a haverok elmondták, hogy másnap már nincs verés.

Noé bárkája

Minden család egy Noé bárkája. Még csak Julika lányommal hajózunk az özönvízben, de ott van már Péter, és ma már hét unokám és egy dédunokám is. Várjuk a békegalambot!

Ezek az én öregképeim. Bár egyáltalán nem érzem magam öregnek. Meggyőződésem, hogy a lélek nem öregszik, az én lelkemnek az abszolút kora a kamaszkor. Most is abban vagyok. Ugyan a fizikumom már nem olyan, mint amilyen régen volt, de a mentalitásomban megmaradtam lelkes kamasznak.

A jóslás művészete, avagy minden bölcsességből ki lehet következtetni egy prognózist

Amikor megírtam a Jóskönyvet, meg voltam róla győződve, hogy legfeljebb 100-200 ember veszi majd a kezébe. Ez ugyanis az emberiség legmélyebb tudáskincse. Alapja a Ji-King, ami az írásbeli emlékezet legősibb műve. Lényegében egy master plan, azaz egy hatalmas kozmikus teremtési terv.

Olyan, mintha „Isten írta volna”. Azóta kiderült, hogy ezen alapszik a genetika, az ember által létrehozott kibernetikus világháló is. A jin jang azt jelenti kínaiul, hogy egy hegynek van árnyékos és van napfényes oldala is. Ezt mondjuk úgy is, hogy pozitív és negatív, mondjuk úgy is, hogy férfi és nő, egy és nulla. Ez a bináris számrendszernek az alapja, és így tulajdonképpen mindené. Maga az ősi kínai könyv önmagában érthetetlen, összesen 4600-4700 írásjelből áll, és feltételezhető, hogy magát az írást is azért találták ki, hogy az ezekhez tartozó értelmezés az utókor számára fönnmaradjon. Azóta számtalan kommentár fűződött hozzá. Lényegében én is egy ilyet írtam, hogy mi, mai emberek használni tudjuk. A visszajelzésekből tudom, hogy szeretik a könyvemet. Gondolom azért, mert szellemi segítséggel írtam, és igyekeztem hasznosítani dráma-, és regényírói tapasztalataimat. Az Életművészetben leírom, hogy egy Dosztojevszkij-regényhősnek, és egy Dickens-hősnek is van jósjele. Mindenkinek van egy megoldandó drámai sorsfeladata.

De miben rejlik a titok?

Azt mondják, hogy aki ezt a könyvet a kezébe veszi, az kap egy segítő szellemet. Ez számunkra, nyugatiak számára nem szokatlan, hiszen mi is azt mondjuk, létezik a Szentlélek, aki segít bennünket. Ha kinyitjuk a Bibliát, csak akkor nyílnak meg előttünk a sorai, ha a szentlélek segít. Így gondolkodtak az ősi Kínában is.

Az Életművészet című könyvemet azért írtam, hogy megtanítsam a ma élő, hétköznapi embereket arra, hogyan tudják felkészíteni, megtisztítani a lelküket. Ahogyan nem lehet egy műtétet sem piszkos kézzel elvégezni, úgy ha valaki ehhez a könyvhöz fordul - mint a legjobb barátjához, a mesteréhez -, akkor előbb a lelkét tisztába, a hallását pedig érzékennyé kell tennie. Fel kell hangolnia önmagát ahhoz, hogy megszólaljon benne az, amit a könyv üzen. Az Életművészet-et azért írtam, hogy ezt a hangoltságot előidézzem. És hogy elmondjam benne: az igazi műalkotás mi magunk vagyunk. Az életünk. „Élni – mondja a bölcs: Ta Je. Nagy vállalkozás.” Minden élet egy nehéz és gyönyörű vállalkozás.

Hogy végül a Jóskönyv-et ilyen sokan vették kezükbe (közel félmillió eladott példányszám – szerk.), óriási felelősséggel töltött el, sőt olykor lelkiismeret-furdalással is, mert erre a nagy átlépésre, erre a felhangolódásra segítség nélkül nem mindenki képes. Baj ugyan ekkor sincs, legfeljebb nem hallja, nem érti meg a kérdező azt az üzenetet, amit kap. Tehát az Életművészet nem egyéb, mint az első sorától az utolsóig egyfajta hangolás a Jóskönyv-re. Sok személyes példát írok meg benne.

Miért olyan népszerű a párkapcsolati témakör manapság?

A jin és jang, a hegy napfényes és árnyékos oldala azt feltételezi, hogy nincs külön csak napfényes és csak árnyékos hegy. A kettő egy. Ezt a dualitást nem lehet kettéválasztani. Férfi és nő egy! Férfi nélkül nem létezik nő, és fordítva is igaz: egyetlen férfi sem létezik nő nélkül. A lélekben ott van a teljesség. Az embrionális állapotnak van egy pillanata, amikor még nem lehet tudni, hogy valakiből fiú vagy lány lesz-e majd. Miután ez eldől, a nőben ott marad a férfi, és a kis férfiban ott marad a rejtett nő.

A két fél együtt képez egységet. A párkapcsolati kérdés azért kulcskérdés, mert a jin és jang keresik egymást. A Jóskönyv-nek - és ezt az Életművészet-ben próbálom érzékeltetni -, a legfőbb célja a harmonizálás. Éppen azért, mert két erő van, mindig kibillenünk, és ezt mindig harmonizálni kell. És megint kibillennünk, s újra egyensúlyba jutunk. Ez az Életművészet. Csak akkor tudunk eljutni a teljességbe, ha harmóniában vagyunk. Ha az ember eldől, ha hiányzik az egyik fele, akkor az Úr nem fogadja be… Egyetlen férfi se higgye, hogy Szent Péter nem kérdezi meg, ha egyedül érkezik: „Hol hagytad a feleséged?” A hindu őshagyományban minden isten a feleségével együtt érkezett a Földre, mert csak vele volt teljesség. Brahma, Visnu, Síva, Krisna – csodálatos feleségük volt!

Amikor nem működik a könyv…

A legtöbb esetben, amikor azt tapasztaltam, hogy nem működik a könyv, az akkor fordult elő, amikor párkapcsolatra kérdezett rá valaki. Korábban nem vettem figyelembe azt, hogy a párkapcsolat egy koprodukció, aminek mindig két szerzője van. Két szalmaszálon át fújnak egyetlen színes buborékot. Amikor csak az egyik fél jött el hozzám és tette fel a kérdését egy a kapcsolatáról, rendszerint csak részigazságok fogalmazódtak meg. Ha valaki egyedül jön el hozzám, legfeljebb az ő helyzetét tudom megítélni, de ha a párkapcsolat sorsa érdekli az illetőt, arra csakis akkor lehet megfelelő választ adni, ha mindketten jelen vannak. Nem új felfedezés ez: a lélektan tudja, hogy egy párkapcsolati dráma megértéséhez mindkét fél jelenlétére szükség van. A buborék sorsa kettőjüktől függ! Érdekes, hogy ilyen tapasztalatra jutottam. A Ji-King világirodalmában ugyanis még soha nem olvastam ezelőtt ilyesmit.

Mindenkinek csak egyetlen másik fele van, vagy bármelyik férfi és nő együtt egy egész?

Ez egy rejtélyes kérdés, mert még azt sem tudjuk igazán, hogy mi magunk kik vagyunk. Sok személyiségünk van, és sokszor érezzük a „halálos” szerelmet sokféle ember iránt. (Egy tanulságos esetet le is írok az Életművészet-ben.) De az biztos, hogy amikor valaki szerelmes, akkor ő azt az Egyet keresi! Hajlamos az ember belelátni mindenkibe, hogy ő lesz a másik fele, aztán kiderül, hogy mégsem.

A hétköznapi életben az ember rengeteg sorsszerepet játszik, és ezt a belső érzést sok mindenkire ki tudja vetíteni. A hagyomány egyébként azt mondja, hogy van egy másik felünk. Jung pedig erre a kérdésre úgy felelne, hogy van egy másik fél benned, és te azt vetíted ki a másikra. Vagyis azt keresed a nőkben, aki ott legbelül az árnyékod. Én azt tapasztaltam, hogy nincs nagyobb tévedés egy nő életében, minthogy senki mást nem keres, csak azt az egy Igazit. Az igazán gazdag, bölcs nőből árad a szeretet. Egy harmonikusan megteremtett női lélek sokféle emberrel tud jól élni, még akkor is, ha nem ő az Igazi. Lehetséges, hogy belül mindkét fél azt gondolja, talán a mennyben van egy nagybetűs Nagy Ő, de egy harmonikus lélek tudja azt is, hogy számára most ez a kisbetűs is jó.

De a sorskönyvet ismerni kell. Vannak magányos vállalkozások is, amit egyedül kell végigélnünk! Nekem is volt olyan. De ez most nem az. Most a párkapcsolat művészetét kellett megtanulnom. Elég jól megy már. 60 éve élek együtt boldogan a feleségemmel, és ez alatt a sok-sok év alatt mindennap igyekeztem harmóniára törekedni. És amennyire az a fenti képen látott gyermekkori arc felmerül bennem, annyiban vagyok most is harmóniában önmagammal. És vele. Bízom benne, hogy ez az írásaimban is meglátszik.