Varga Viktor nem akar többé Magyarország celebje lenni

Régóta fontolgattam. Három éve írok egy albumot, ami mostanra készült el. Pár hete debütált a Nagy utazás című dalom, ősszel pedig lemezbemutatóra készülünk. Az album összes számát én írtam, belőlem származik. Azt gondolom, hogy most érkezett el az a pillanat, innentől kezdve jöhet az, amire régóta vágytam, hogy ne Magyarország celebje legyek, a klasszikus értelemben vett furcsa híresség, az extrém ember, aki a tévében majomkodik, hanem a zenész, akinek, ha bármije is furcsa, a zenéje legyen az.

Nem szándékosan történt ez a kimaxolás, egyszerűen csak alkalmasak voltunk arra, hogy azok a dolgok történjenek velük Cinthyával, amitől ránk akasztották a „furcsa” jelzőt. Végül is kielégítettünk egy szerepkört.

Akkor jó volt, sőt, kicsit élveztem is addig a pontig, amíg fiatal férfi, „utótinédzser” voltam. Most elkezdtek más dolgok érdekelni, mint például az, hogy milyen tekintetekkel néznek az utcán, vagy hogy már ne szóljanak be. Alapvetően azt, aki a celebvilágban él, ritkán kedvelik igazán. Furának tartják, különösnek, esetleg érdekesnek. Nekem eljött az a korszakom, amikor ezt a celebséget el kell engedni, Ismerkedem a család szó fogalmával, ami eddig teljesen távol állt tőlem. És végre vannak komolyabb gondolataim is. A nagy csajozós korszakomon is túl vagyok, természetesen, amikor Cinthy volt, akkor csak is ő, de előtte már megettem a kenyerem javát.

Kismillió szobrot készítettem, ezekből hamarosan egy kiállítást fogunk csinálni, éppen csak arra várok, hogy ezeket a tárgyakat befotózzuk. Nagyméretű festményeim is készek lettek, amiket az elmúlt években csináltam. Ezek azért nem voltak eddig látványosak a munkásságomban, mert miközben ezeket alkottam, azzal kerestem a pénzt, hogy szórakoztattam magam és a közönséget például a televíziózással, így az a szerep, amibe belekényszerítettek, vagy én kényszerítettem magam, sokkal erősebb impulzus volt.

Nem akartam stílust teremteni, egyszerűen csak, amit hirtelen gondoltam, azt meg is éltem. Ami jött, azt adtam ki magamból. Most már ezt megelőzi a gondolat. Nyilván nem azt mondom, hogy totális megváltozás lesz, és akkor most már csak öltönyben járok.

Mi végig egyek leszünk, akármi történik. Az albumomat is ő ihlette, szóval ez igazából egy visszahódítós lemez. Pont addigra lett kész, mire aztán megint megkerestem, és össze tudtunk jönni.

Sokan ezt gondolták, és erre mindig azt kell, hogy mondjam, hogy nem, sose hekkeltük a médiát, hanem a média hekkelt minket. Mert kihasználták azt az őszinte igazságunkat, amit kiadtunk magunkból. Azt, hogy mi az életünket mutattuk meg, és ezt mindig is komolyan vettük.

A Nagy Duettnél nem volt lehetőségünk, hogy komolyan vegyük. A deal az volt, hogy ha azt a számot megcsináljuk, onnantól a kedvenc dalainkat énekelhetjük. Cinthy mondta, hogy ne menjünk bele, de azt gondoltam, legyünk normálisak, csináljuk végig jól. Aztán mégis kitettek minket a nézők. Azóta azért volt lehetőségem megmutatni a hangom, mert a műsorban, abban a számban két raprészem volt, Cinthynek adták a szám nagyját, akinek sem hangja, sem ritmusérzéke nincs. Nyilván a vicc volt a koncepció, ugyanakkor szerintem egy történelmi műsorszám lett.

Szerintem lezártnak tekinthetjük azt a korszakom. Csak olyan megjelenéseket fogok vállani, amihez nekem is van kedvem, és a kiadóm is megengedi. Élő fellépésekkel készülünk, szeretném, ha mostantól a zeném kerülne a központba. Ez az én önkifejezésem, ehhez szeretném tartani magam.

Nem volt rossz pénz, ugyanakkor most megtalálok majd más lehetőséget a kieső pénz megszerzésére. Látom, hogy ezen kívül is vannak más utak. Mostantól a művészetemmel szeretnék pénzt keresni. Saját dalok, zene és szöveg, így akár a jogdíjakból is kereshetek majd. Sokat fogok zenekarral menni fellépni, így a zenében is egy szintet lép az életem. Véleményem szerint a fejlődést nem szabad megállítani, hanem menni kell vele, mert erről szól az egész életünk, mindig fejlődünk, mindig mások legyünk, mindig egy okosabb vonalat vigyünk tovább. Megvan minden korszaknak, életszakasznak a sajátossága, meg amit akkor kell csinálni, meg azzal kell foglalkozni.

Előfordul, hogy gondolkodunk a gyereken. Lánykérés is volt már, de újra kell majd, mert azóta kétszer is szakítottunk.

A felelősségvállalás egy érdekes téma nálam. Ezzel se foglalkoztam eddig, hiszen csak a saját felelősségemmel kellett foglalkozni. Hiába volt Cinthy is, az sem olyan volt, mert ugye neki is ott voltak a szülei, mindig segítettek nekünk, tehát mint két gyerek egy burokban, úgy tudtunk játszani. Végig csak egy játék volt az életünk, igaz, továbbra is az, mikor ketten vagyunk, de közben nekem már kell egy másik szerep. Egy családfenntartó szerep, amit már régen is próbáltam, de akkor még nem értettem a lényegét. Most látom azt, hogy egyszerűen ő az, aki az én kis virágom, akit gondozni kell. Ez egy csodálatos dolog, hogy nem vagyok egyedül a világon. Mert eddig egyedül voltam, hiába volt ő is mellettem, leginkább egy magányos ember voltam.

Ezen felháborodtak sokan. Ez egy akcióművészet volt. Ezzel erőt akartam adni embereknek, hogy legyen merszük, és merjenek olyan dolgokat is csinálni, amit az anyukájuk nem biztos, hogy megengedne. Egy reggeli tévéműsorban mondták nekem, hogy a Mona Lisát sem lehet megcsókolni. Elmentem, vettem egy repülőjegyet, egy francia barátnőmnél megszálltam, vittem pénzt, ha váltságdíjra kéne költeni, a lánynak sem mondtam el, mire készülök. Amikor már a képnél voltunk, mondtam a szállást adó lánynak, hogy vegye fel kamerával, amit csinálni fogok.

Könyörgött, hogy ne tegyem. Két órán keresztül úgy tombolt bennem az adrenalin, mint ha szeles időben egy szakadék szélén állnék. Megterveztem, hány lépés lesz elérni a képig, átugrottam a kordonon, elénekeltem egy dalt, megcsókoltam Lisát, majd leszedtek a teremőrök. Mire jött a biztonsági szolgálat, már másik kabátban kifelé sétálva nézelődtem. Szépen mentek el mögöttem, én meg sapkában, szemüvegben csak álltam. Páran barmoztak angolul, míg volt, akinek tetszett, és tapsolt. Az akcióművészet mindig is vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, viszont mindenki rájöhetett, hogy nincs lehetetlen. Viszont eleget borzoltam a kedélyeket, nem szeretném ezt már tovább csinálni.