Minden idők legjobb Stephen King-filmjei

A Carrie volt Stephen King első megjelent regénye (írni már írt többet is addigra) - és a felesége a szemetesből mentette meg a kéziratát, miután a sorozatos visszautasítások miatt elkeseredett King egyszer már kidobta. Ehhez képest a megjelenése után két évvel már az akkori új-Hollywood egyik menő fiatal rendezője, Brian De Palma készített belőle moziváltozatot, ami minden hatásos és hátborzongató erényét megőrizte az iskolai és otthoni zaklatások között sínylődő, titkos telekinetikus képességekkel bíró, kisvárosi kamaszlány történetének.

Hogy Stephen King mennyire nagy hatású író, azt az is bizonyítja, hogy még a 20. századi filmművészet egyik legkiemelkedőbb (és legkényesebb ízlésű) rendezője, Stanley Kubrick is készített a regénye alapján filmet - igaz, Kubrick jó szokásához híven rendesen átalakította az alapanyagot, ami miatt King nem is igazán szerette ezt az adaptációt. Pedig ott a helye minden idők legkiemelkedőbb horrorjai, sőt filmjei között: az elhagyott hotelben az irraconálissal találkozó család történetének fő motívumai (köztük Jack Nicholson nagy pillanataival) azóta klasszikussá váltak.

Stephen King nevezetes arról, hogy bizonyos kedvenc témái sokszor visszatérnek a műveiben: az egyik ilyen a gyerekkor, és az ekkor születő barátságok és szerzett élmények fontossága. Az Állj mellém! egy egész mozifilmet szentel King novellája nyomán ennek a témának, a műfaja pedig a legkevésbé sem horror, noha a főszereplő kissrácok egy hullát indulnak megnézni benne.

Ha már Stephen King kedvenc témáiról esett szó: a történeteiben gyakran szerepeltet író karaktereket (a Ragyogásban is ez volt Jack Nicholson foglalkozása, és az Állj mellém! srácai közül is az egyik író lett...), akik mind valamiképpen az ő alteregói. Ebben az esetben pedig a Tortúrában a saját legsúlyosabb rémálmát írhatta meg: amikor egy őrült rajongó foglyul ejti a kedvenc szerzőjét, és arra kényszeríti, hogy csak neki tetsző dolgokat írjon. Kathy Bates Oscar-díjat nyert a parádés filmváltozatért, amibe nem nehéz belelátni a mára már szupersztár King küzdelmét a saját hírnevével.

Sokak szerint minden idők legjobb filmje A remény rabjai - például az IMDb, azaz a legnagyobb internetes filmadatbázis sokmilliónyi felhasználójának szavazatai alapján. Ha ilyet talán túlzás is kijelenteni, de annyi bizonyos, hogy egy különösen hatásos, különösen szép és életigenlő mozi, méghozzá egy olyan helyszínen, ahol ilyesmit a legkevésbé várnánk: egy börtönben, mentesen minden King-féle horrortól és természetfelettitől.

Annál inkább megjelenik viszont a természetfeletti a Halálsoron esetében, amely szintén nagyrészt a rácsok mögött játszódik, és amelyet szintén A remény rabjait is filmvászonra álmodó Frank Darabont rendezett. A mindig emberséges Tom Hanks kivégzésre váró elítélteket őrző börtönőrként lesz benne tanúja olyan eseményeknek, amiktől a szemének is alig akar hinni - miközben mi pedig a nézőtéren törölgetjük bőszen ugyanezen testrészünket.

Szezonja van mostanában Stephen Kingnek és a könyveiből készülő mozgóképes adaptációknak: már játsszák a mozik A setét torony című fantasyt, fut a képernyőkön A köd horror-, és a Mr. Mercedes krimisorozata, szeptemberben pedig érkezik Az. Az, ami mind közül a legígéretesebbnek tűnik, és ami King egyik főművét viszi mozivászonra, benne a kisváros csatornáiban rejtőző, gyerekekre vadászó, félelmetes bohóccal.