Horváth Zoltán 1986. április 26-án nagyjából 10 kilométerre volt a csernobili reaktortól, amikor az atomkatasztrófa történt. A Blikk szerint a főmérnök a szovjet mezőgazdasági minisztérium meghívására érkezett a térségbe, hogy kollégáival biztosítson húsz magyar napraforgóhibrid vetőmagjával egy kísérletet. Ahol dolgozott, onnan jól lehetett látni az erőművet.
„Jól látszódott a hatalmas épületegyüttes. A következő napon, április 26-án aztán folytattuk a munkát. Amikor újra rápillantottam az erőműre, egyből feltűnt, hogy előző nap még gömbölyded teteje volt, aznap reggel viszont már furcsán lapos” – mesélte a férfi a lapnak.
A vetés után elutaztak Kijevbe, ahol a kezükbe nyomtak egy repülőjegyet, hogy azonnal repüljenek haza. Itthon már fehér köpenyes orvosok várták őket sugármérővel. Akkor tudták meg, mi történt.
Zoltánt ezt követően megvizsgálták az országos sugárbiológiai intézetben, de eredményt nem kapott. Csak később derült ki, hogy a csodával határos módon neki semmi baja nem esett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.