Tizennégy érdekesség az új Oroszlánkirályról

Az oroszlánkirály eredetije 1994-ben került a mozikba, és akkoriban a Disney második számú projektje volt csak a Pocahontas mögött. Ennek ellenére sokkal sikeresebb lett annál: minden idők addigi legtöbb bevételt hozó animációs filmje lett, két Oscar-díjat is nyert, és a nézők körében máig kultusz övezi, a szövegeit és dalait rendszeresen idézik.

Ezek után egyértelmű volt, hogy most, amikor a Disney sorban veszi elő a régi rajzfilmklasszikusait, és készít belőlük élőszereplős újrafeldolgozást, előbb-utóbb Az oroszlánkirálynak is sorra kellett kerülnie.

Sőt, jelen esetben az újrafeldolgozások sorrendje megegyezik az eredetik sorrendjével: a kilencvenes években Az oroszlánkirály az Aladdint követte a Disney filmjei között, idén pedig Az oroszlánkirály remake-je az Aladdin remake-je után jön ki, alig néhány hónappal.

A már említett újrafeldolgozási hullám egyik jelentős és sikeres darabja volt nemrégiben A dzsungel könyve remake-je. Épp emiatt kapta meg annak rendezője, Jon Favreau a feladatot, hogy Az oroszlánkirályt is ő teremtse újjá egy másik formában.

Ez a forma pedig egyszerre „élőszereplős” és „animációs”: tökéletesen fotórealisztikus ugyan, azaz tényleg mintha valós szereplőket-élőlényeket néznénk valódi tájakban, de közben minden egyes képkocka száz százalékban számítógépes animáció alkotása.

Ilyen tekintetben mérföldkő is Az oroszlánkirály új verziója, hiszen ennyire ambiciózus vállalkozás még nem létezett a filmtörténet során ilyen technikával. Még A dzsungel könyve újrájában is legalább a főszereplőt, Mauglit igazi gyerekszínész játszotta igazi forgatáson.

Ennek a filmnek viszont ily módon nem volt hagyományos forgatása, volt viszont virtuális értelemben. A rendező és az operatőr ugyanúgy bele tudtak lépni a jelenetek terébe, csak épp virtuálisan, és ott el tudták dönteni, milyen beállításokban vegyék fel a filmet.

Az oroszlánkirály 1994-es változatából csupán négy stábtag vett részt az új film elkészítésében is: az apaoroszlán Mufasa hangját adó James Earl Jones, a dalszerző Elton John–Tim Rice páros és a filmzeneszerző Hans Zimmer.

Jeremy Irons is jelezte, hogy szívesen lenne újra a történet főgonosza, Zordon hangja, de helyette ezúttal Chiwetel Ejiofort választották az alkotók – állításuk szerint azért, mert Zordon karaktere is megváltozott a régi verzióhoz képest.

A régi film dalai közül a Készülj hát! az eredeti tervek szerint kimaradt volna az új filmből, de ezt végül a rajongók tömeges felháborodása miatt mégsem merték megtenni.

Annak érdekében, hogy az állatok megjelenése és mozgása minél élethűbb legyen, az animátorok egy orlandói állatkert lakóinak mindennapjairól kaptak rengeteg felvételt, amelyeket aztán használni tudtak a munkájuk során.

Így fordulhat elő az is, hogy míg a régi filmben Timon például szinte mindent két lábon állva-menve csinál, addig az új változatban négy lábon fut – mint az igazi szurikáták.

A rendező, Jon Favreau a film 13 legfontosabb alkotóját elvitte a munkálatok megkezdése előtt egy kéthetes afrikai szafarira, hogy első kézből szerezhessenek inspirációkat.

A magyar változatban a fontosabb szereplőknek Fekete Ernő, Vass Gábor, Szemenyei János és Faragó András adták a hangjukat.