A Berlini Szabadegyetemen dolgozó Diego K. Kersting és a Barcelonai Egyetem munkatársa, Cristina Linares 2002 óta tanulmányozzák egy veszélyeztetett zátonyépítő korall, a Cladocora caespitosa 243 kolóniáját a Földközi-tenger spanyolországi partvidékén.
Egyszer csak azonban élő korallpolipokat vettünk észre a teljesen halottnak vélt kolóniákban"
A kutatók háromdimenziós számítógépes képalkotást használva bizonyították, hogy az új mészkőváz a régi, elhagyott vázhoz kapcsolódik, vagyis ugyanazok a korallpolipok "tértek vissza". Az "újjáéledés" folyamatát már ismerték a szakemberek a kövületek dokumentációiból, ám most először sikerült megfigyelniük élő kolóniáknál.
Kersting szerint az
eredményeik reményt jelenthetnek és talán a világ többi korallja - például a haldokló ausztrál Nagy-korallzátony virágállatai - is képesek lehetnek hasonló túlélési stratégiát kifejleszteni,
ennek kiderítéséhez azonban további tanulmányokra van szükség. A kutató azt is megjegyezte, hogy
a korallok nagyon lassan, évente nagyjából 3 millimétert nőnek,
és ha minden második nyáron a kolóniáik 10-15 százalékát elpusztító óceáni hőhullámokkal kell szembenézniük, akkor nem jók az esélyeik - írja az MTI. "Szükségük van a segítségünkre. Meg kell állítanunk a klímaváltozást" - hangsúlyozta a szakember.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.