Munkácsy Mihály életét a nők tették tönkre

Jóképű, jó kiállású művész volt, így nem csoda, hogy a hölgyek kapkodtak utána - ám ő mégis egy olyan nőt választott feleségül, aki ránézésre a legkevésbé illett hozzá: Cécile asszonyt. Jobban megnézve a róla készült képeket, cseppet sem volt szép. Aránytalan testalkata, kövérkés alakja és férfias arcvonásai egyáltalán nem tették vonzóvá. De akkor hogy kerülhetett Munkácsy közelébe?

Ha nem lehetsz a párom, másé se legyél!

Első találkozásuk alkalmával Cécile asszony már házas volt, De Marches báró feleségeként jelent meg egy düsseldorfi estélyen. A nő már akkor kiszúrta magának a jóképű Munkácsyt, ám tekintve, hogy férjnél volt, a vágyakozáson túl sok mindent nem tehetett. Azt viszont hamar belátta, hogy ha nem tesz semmit, akkor valaki más fog lecsapni a festőre - és ha ez megtörténik, akkor végképp lőttek Cécile romantikus terveinek. Ezért a feleség úgy döntött, hogy szeretőt csinál a húgából.

Tehát Ethel lett Munkácsy szeretője, és így Cécile közel maradhatott a festőhöz. Mire az asszony idős férje elhunyt, addigra már igen intim kapcsolatot ápoltak, és a gyászév letelte után feleségül is ment Munkácsyhoz. A művész azt hitte, hogy élete legjobb döntését hozta meg, egyáltalán nem gondolt arra, hogy első perctől kezdve manipulálva van.

Munkácsyné boldogsága: pénz, pénz, pénz...

Több korabeli levél is megmaradt, amelyekben Cécile egyértelműen leírja, mennyire tetszik neki az a kivételes bánásmód, amit Munkácsy feleségeként kap a világtól. De a festő is számtalanszor panaszkodott amiatt, hogy a felesége rendszeresen adósságokba veri a költekezéseivel. Szerencsétlen nem győzött újabb és újabb munkákat elvállalni, hogy lépést tudjon tartani Cécile toronymagas igényeivel. Nem meglepő, hogy a festő egyszer csak szeretőre lelt - Charles-Joshua Chaplin festő feleségének személyében. Bizonyos hírek szerint még közös gyermekük is született, akiről sosem derült ki, hogy Munkácsytól származik - ám mivel egy lovasbalesetben elhunyt, így a festőnek nem is lett soha utóda.

Téboly, önmarcangolás, depresszió

Munkácsy lelki állapotát nagyon nehéz volt követni: az egyik pillanatban még teljes vehemenciával, önkívületi állapotban alkotott, a következőben pedig teljesen összetörve ült a kész műalkotása felett. Egyik percben az egekben szárnyalt, a másikban pedig a poklok poklát élte meg. És a felesége életmódja nem sokat segített abban, hogy kiegyensúlyozott légkör vegye körül. Persze tudjuk, hogy nem csak ez okozta a festő halálát, hanem a szifilisz, amely idővel az agyát is megtámadta.

Cécile azonban egy pillanatra sem tévesztette szem elől a célját: a már elmegyógyintézetben lévő férjével minden festményét aláíratta, ám ezzel csak átmenetileg segítette ki saját magát. A nő ugyanis az 56 évesen elhunyt festő műveit nagyon rövid időn belül adta el, így igen jelentősen lecsökkentette a képeinek értékét. Az özvegy még az utolsó bőrt is lehúzta férje nevéről: teátrális előadást csinált a temetéséből. A ceremónia akár egy fényűző estély is lehetett volna, ahova egyébként belépő nélkül nem lehetett bejutni.

Munkácsy felesége a tökéletes példa arra, hogyan válik bolonddá az ember, ha nem tud magának megálljt parancsolni. Cécile boldogan élhetett volna a tehetős, jóképű és szerető férje mellett, ám ő ehelyett még többet akart. Őrületbe és egy másik nő karjaiba kergette Munkácsyt, és végül rosszabb helyzetbe került, mint ahol a festő megismerése előtt volt.