A gyilkos édesanyja, Szonja a Borsnak mesélt a gyilkosság utáni időszakról. Fiával nem találkozhat, levélben váltottak néhány szót egymással.
Az asszony elmesélte, hogy szerinte fia nagyon megbánta, amit tett. A gyilkosság miatt pedig nem csak a fia bűnhődik, hanem ő is.
"Úgy érzem, csak engem szeretne megnyugtatni. Azt írta, hogy a körülményekhez képest jól van. Meggyőződésem, hiszen ismerem őt, hogy már régen megbánta, amit tett. Tudom, ez a két halott fiú családját nem vigasztalja. Mindenhol érzem a megvetést, de ezzel együtt kell élnem. Nem szívesen megyek emberek közé, már az utcára sem merek kilépni, csak akkor mozdulok, ha nagyon muszáj. De nem szeretném magamat sajnáltatni. Fel kell nevelnem Krisztián testvéreit. A legkisebbek óvodások, ők nem értik, miért nem látják a bátyjukat. Hogy is magyarázhatnám meg nekik, hogy az a fiú, akit annyira szeretnek, börtönben ül? Úgy tudják, hogy elutazott."
A bűnsegédeknek, J. Marcellnek és ikertestvérének Dávidnak garázdaság miatt kell felelniük, ők is börtönben ülnek. Édesapjuk elárulta, hogy azon az éjszakán, amikor a tragédia történt, ő is meghalt egy kicsit és nem bánja, hogy fiai rács mögött vannak. A férfi nem találkozik gyűlölettel, inkább támogatják őt a környezetében.
"Ha valaki úgy érzi, hogy meg kell vernie, állok elébe! Én mindent kibírok. A fiaimnak jót tesz a börtön, mert odabent módjuk van elgondolkodniuk a múltbéli hibáikon. A legtöbb ismerős együttérez velem, én pedig azt vallom, hogy azon a bizonyos napon egy kicsit én is meghaltam."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.