Antonio Banderasnak a szívrohama az egyik legjobb élménye

José Antonio Domínguez Bandera néven született a spanyolországi Málagában. Az édesapja rendőrként, az édesanyja tanárnőként dolgozott.

Gyerekkorában focistának készült, és szépen haladt is a profi szerződés felé, amikor egy lábtörés véget vetett a sportolói álmainak. A fociszenvedély viszont megmaradt az életében, óriási szurkolója például szülővárosa csapatának, a Málaga CF-nek.

A színház iránti rajongása a Hairnek köszönhető, ugyanis ennek a musicalnek az egyik előadása gyakorolt rá akkora hatást, hogy eldöntötte, ő is ilyesmivel szeretne foglalkozni.

Eleinte kis, alternatív színtársulatokban játszott, és többször letartóztatták Brecht-darabok előadása miatt, amelyeket a fasiszta Franco-rezsim rendszerellenesnek bélyegzett.

Amikor a színészi karrierjének továbbépítése érdekében a fővárosba, Madridba költözött, eleinte pincérkedésből és modellkedésből próbált megélni.

A spanyol mozi leghíresebb rendezője, Pedro Almodóvar fedezte fel őt a filmezés számára. Szerepelt már a kezdeti, provokatív szabadossággal tüntető filmjeiben is, és az alkotói kapcsolatuk máig tart. Almodóvar legutóbbi rendezése, a Fájdalom és dicsőség hozta el Banderas legnagyobb színészi elismeréseit, Cannes-ban a legjobb férfi alakítás díját kapta, és Oscarra is jelölték érte.

Hollywoodban A mambó királyai című 1992-es filmmel debütált. Mivel ekkoriban még egyáltalán nem tudott angolul, így a szövegeit fonetikusan tanulta meg.

Karrierje egyik leghíresebb szerepe a XIX. századi szuperhős Zorro lett, akinek az eljátszására a spanyol olimpiai csapat vívóival készült fel. Ráadásul igazi acélkardokkal, amiket csak a forgatáson cseréltek le aztán könnyebb alumíniumkardokra.

Nem csak a külseje, de a hangja is rendkívül kellemes, ezt pedig már több alkalommal is igencsak eredményesen kamatoztatta a karrierje során. Az Evitában dalra fakadt Madonna oldalán, de az egyik legnagyobb színházi sikerét is egy musicalben, a Kilenc című előadásban érte el. Szinkronhangként pedig a sokmilliárdos bevételeket produkáló Shrek-filmekben vállalt szerepet egy másik latin szívtipró, Csizmás Kandúr hangját adva.

Kétszer nősült, mindkétszer színész kollégával kötötte össze az életét. Az első alkalommal hazaival (Ana Leza), a második alkalommal hollywoodival (Melanie Griffith). Utóbbinak már sokkal korábban rajongója volt, hogy találkoztak volna, még a Valami vadság című 1986-os filmet nézve dobogtatta meg először a szívét.

Melanie Griffith-el tizenkilenc évig alkottak egy párt, és ez az időszak egybeesett Griffith és Don Johnson lánya, a később sztárszínésznővé váló, A szürke ötven árnyalatából ismert Dakota Fanning felnövésével. Ezért aztán Dakota Fanning máig a pótapjaként tekint Banderasra, akinek a kamerák előtti bemutatkozását is köszönheti, hisz a Banderas által rendezett Tűzforró Alabamában játszhatott először.

Noha rendes spanyol fiúként katolikus szellemben nevelték, Banderas magára agnosztikusként tekint, és úgy nyilatkozott, hogy a gyermekei bármilyen hitet is választanak maguknak, ő támogatni fogja őket benne.

A hollywoodi filmjeiből keresett pénzének egy részét a szülőföldjén fektette be olyan helyi termékekbe, amiket aztán a hírnevének köszönhetően nemzetközileg is tud promotálni. Az egyik ilyen vállalkozása az Anta Banderas nevű bormárka.

Két kedvenc filmje van, A gonosz érintése (1958) és Az Ambersonok tündöklése és bukása (1942), közös bennük, hogy mindkettőt Orson Welles rendezte.

2017 januárjában szívrohamon esett át, és utána meg is kellett műteni az artériáit. Később úgy nyilatkozott, hogy ez az élmény teljesen megváltoztatta azt, ahogyan a világra és magára tekintett, és emiatt ez az egyik legjobb dolog, ami valaha történt vele.