Ráadásul csupa ismert és elismert költővel volt egy társaságban, miután Budapestre került. Olyan nevekkel barátkozott, mint Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Weöres Sándor vagy Rába György. Magda és Ágnes között a szokásosnál is erősebb volt a kapocs, életük fontos eseményeit mindig megosztották egymással. Magda úgy nyilatkozott a kapcsolatukról, hogy ők nem barátnők, hanem barátok.
1947-ben jelent meg a költő Bárány című verseskötete, ezt követte 1949-ben a Vissza az emberig, 1958-ban a Neszek, 1975-ben a Szilfán halat című kötet, majd 2005-ben jött a Szüret, amely az 1935-1967 között összegyűjtött verseit szedte egy csokorba.
Szabó Magda férje igen nagy szoknyapecér hírében állt, ám csak addig hajtotta a nőket, míg meg nem ismerte feleségét. Magdánál ugyanis szebb nőt még életében nem látott, és ezt rendszeresen hangoztatta is. Természetesen ezzel a ténnyel az írónő is tisztában volt. Egyszer bevallotta, hogy sokszor ebből merített erőt, egyfajta pajzsként használta a szépségét az élet nehézségeivel szemben. Egy nehezebb munkanap után hazatérve az első útja mindig a fürdőszobába vezette. Itt felfrissítette a megjelenését, új ruhát öltött, és így töltötte az estét Szobotka Tiborral.
Férjével, Szobotka Tiborral 35 évig éltek csodás, harmonikus házasságban. Különleges szerelem volt az övék, ám 1982-ben a férfi sajnos életét vesztette. Magda azonban soha nem tekintett Tibor halálára úgy, mintha ezzel elvesztette volna. Mindig azt mondta, csak azt lehet elveszíteni, akit elenged az ember, de ő nem engedte el Tibort soha. Olyannyira nem, hogy aki özvegyként emlegette őt, azzal többé nem állt szóba.
Egyszer egy interjúban elárulta, hogy noha egész életében vágyott egy gyermekre, végül szándékosan nem vállalt. Ugyanis az akkori rendszerbe nem szeretett volna gyermeket szülni, azt pedig nem tudhatta, hogy a Szovjetunió szét fog esni. Továbbá az is kérdéseket vetett fel, hogy vajon Szobotka Tiborral akkor is ilyen csodás házasságuk lett volna, ha figyelmüket és szeretetüket valaki mással is "meg kellett volna osztani"?
"Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki."
"Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi."
"Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely."
"Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi."
"Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt."
"Az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát."
"Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni."
"Ha kérek valamit, és megadja, szöveg nélkül tegye, különben hiába adott."
"Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad."
"Az igazi veszedelem azokban az órákban rejlik, amelyek simának látszanak."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.