1998-ban meg kellett műteni Lajcsi tenyerét. A Sportkórházban nagyon vigyáztak rá, ő pedig még a telefonját is kikapcsolta, nehogy bárki is rájöjjön, mi van vele. Így sajnos lemaradt élete legfontosabb telefonhívásáról, hogy édesapja agyvérzést kapott.
Máig arra gondolok, hogy ha akkor nem műttetem meg magam és mellettük lehetek, talán másképpen alakulnak a dolgok, és nem veszítjük el őt..."
Lajcsi egyetlen vigasza, hogy édesapja utolsó heteiben teljesítette legnagyobb vágyát, egy kislánnyal ajándékozta meg.
„Arra sem volt lehetőségem, hogy elbúcsúzzunk, és ez a gondolat az egész további életemet beárnyékolja. Akkor láttam őt utoljára beszámítható állapotban, amikor a kislányomnak megfogta a kezét. Csak az nyújt némi vigaszt, hogy úgy ment el, hogy teljesült egy hatalmas kívánsága, vagyis, hogy szülessen egy lányunokája." – mesélte a trombitaművész.
Ezután ment be Lajcsi a műtétre és kapta a hírt, hogy édesapja agyvérzést kapott. Ő pedig már nem ért oda, hogy elbúcsúzhasson tőle.
„A halálra nem lehet felkészülni, ahogy arra sem, hogy a sors akár el is veheti tőlünk az utolsó perceket" – ezt talán már sosem bocsátja meg magának Galambos Lajos.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.