2 regény Kosztolányitól, amit feltétlenül el kell olvasnod: "Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel"

Kosztolányi Dezsőről - ahogy a nyugatos kortársairól is - rengeteg legenda kering. Az egyik ilyen, hogy betegesen félt a haláltól, és ez az érzés egészen kisgyerekkorától élete végéig elkísérte. Ő maga írta: "Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem."

Ugyanígy azt is lehet tudni róla, hogy elkényeztetett, ideges kisfiú volt. Előfordult, hogy édesapja összeragasztotta a csontvázat ábrázoló képeket a képes lexikonban, melyet szívesen nézegetett, nehogy megijedjen tőle, de rettegett az akkori idők rémétől, Hasfelmetsző Jacktől is, és a legenda szerint ez felnőtt korára is megmaradt.

Bár félt a haláltól, életmódjával mégis "sürgette" azt, 50 évesen hunyt el. Amikor írt, a cigaretta és a kávé elengedhetetlen kellékei voltak az alkotó folyamatnak, felesége visszaemlékezéseiben többször is olvashatunk arról, hogy használt bizonyos szereket és bár alkoholt nem nagyon fogyasztott, gyakran mámorosnak látszott.

1935-ben a rákos beteg Kosztolányi Dezső beleszeretett Radákovics Máriába, Kosztolányiné azonban rendre utasította egy levélben mindkettőt.

"Maga szerencsétlen, tájékozaltan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhírdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől - sajnos joggal- rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint egy veszett kutyát" - olvasható egy részlet a feleség leveléből.

A fennmaradt írásokből, visszaemlékezésekből jól látni, Kosztolányi se volt híján emberi gyengeségeknek, hibáknak, de pont talán szabálytalan, a szokványostól eltérő gondolkodása, félelmei és rendkívüli érzékenysége tette azzá, aki.

Most három kisregényét ajánljuk nektek: bármelyiket veszitek le a polcról, nem fogtok csalódni.

„Az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle."

Az Édes Anna, a krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába és mintacseléddé válik, már a cselédlány ideáljává. Legendák keringenek munkájáról, szuperlatívuszokban beszélnek róla, ám kilenc hónap tökéletes szolgálat (és emberi és női mivoltában való megalázottság) után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény pontos és megrázó képet fest a kiszolgáltatottság anatómiájáról, és arról, ahogy az egyéniséget "felzabálja" a funkció. Anna „géppé válásnak" története megrázó, ha nem is ismerjük a regényt, érezzük, hogy tragédia lesz a vége.

„Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt, és a szülők a gyermekek miatt."

Pacsirta a nagydarab, csúnya vénlány Sárszegen él szüleivel, ahol "egész évben hamuszürke por hull az utcákra". Szülei, Vajkayék áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Pacsirta úgy a főszereplője az írásnak, hogy fizikailag szinte nincs is jelen, a szülők életén keresztül kapunk róla képet.

Kosztolányi találóan fogalmazta meg csupán egyetlen mondatban e regénye üzenetét. A Vajkay család saját börtönében él, egymás rabja szülő és gyerek. "A szeretet, a túlféltés, a kímélet rabjai mindannyian."