Ebben a különleges faluban védik a nők jogait: Umojába egy férfi sem teheti be a lábát

Umoját 1990-ben alapították olyan nők, akiket családjuk elűzött otthonról, mert brit katonák megerőszakolták őket és így már nem tudtak férjhez menni. Akadtak azonban olyan nők is, akiket saját férjük dobott ki otthonról, családjuk pedig nem akarta befogadni őket. Hiába fordultak a kormányhoz segítségért, nem kaptak segítséget. A samburu törzsben a nőknek sosem voltak jogai, kultúrájuk mélyen patriarchális jellegű. A falusi gyűléseken a férfiak belső körben ülnek, hogy megvitassák a fontos falusi kérdéseket, míg a nők kívül foglalnak helyet és csak alkalmanként szabad véleményt nyilvánítaniuk.

Az elkeseredett nők munka és családi támogatás híján Rebecca Lolosolihoz fordultak segítségért. Ő vetette fel, hogy alapítsanak egy csak nőknek szóló közösséget. Rebecca éppen kórházban volt, amikor az ötlet kipattant a fejéből. Egy férficsoport verte meg, mert volt mersze a falujában élő nők jogairól beszélni. Elhatározták, hogy megalapítják a saját falujukat, ahol csak nők élhetnek és a férfiak számára tilos lesz a belépés, kivéve azoknak az asszonyoknak a fiait, akik már ebben a nőbarát légkörben nevelkedtek. Mivel 15-en voltak, az összefogással már meg tudták védeni egymást. Kitartottak amellett, hogy nekik is joguk van a biztonságos és szabad élethez.

Bár Rebecca Lolosoli sokáig kapott még fenyegetéseket a környékén élő férfiaktól, őt nem lehet könnyen megfélemlíteni. Nem szabad alábecsülni őket, ők erős nők, akik saját kis üzletükből keresik a pénzt a falu számára.

Kempinget üzemeltetnek a szafariról érkező turisták számára, és belépődíjat számítanak fel nekik, hogy meglátogassák a falut. A faluban az asszonyok színes gyöngyös nyakláncokat, karpereceket, bokaláncokat és más ékszereket készítenek a kézműves központban, amelyeket megvásárolhatnak a turisták. A bevételt az iskolájukra fordítják, ahol a nőket és gyermekeiket - fiúkat és lányokat – egyaránt tanítják. Az Umoja közösség egyik egyedülálló tulajdonsága, hogy a tapasztaltabb lakosok közül néhányan nőket és lányokat oktatnak a környező Samburu falvakból olyan kérdésekben, mint a korai házasság, a szülés vagy a nemi szervek csonkítása.

Azt is fontos kiemelni, hogy a nőknek nem kell elszigetelve élniük. Kimehetnek a szomszédos falvakba, piacra és iskolába járnak, sőt, még férfiakkal is ismerkedhetnek. Nem szólnak bele egymás életébe. Egy szabály van, hogy férfit nem hozhatnak a faluba. Az asszonyok viszont bármikor elköltözhetnek, de ezt szinte nem teszi meg senki: itt ugyanis olyan szabad életük van, amely a kerítésen kívül nem lenne lehetséges.

Most már körülbelül 50 nő él gyermekeivel a faluban, akik folyamatosan küzdenek a női jogokért. A faluba férfi nem léphet be, kivéve az itt élő nők fiai. Ők, miután betöltik a 18. életévüket, elhagyják a falut, munkát keresnek és egy másik faluba költöznek. A fiúk azonban rendszeresen látogatják az édesanyjukat, segítenek nekik, megvédik őket. Ők már úgy nőttek fel: megtanították nekik, hogy tiszteljék a nők jogait.