Freddie Mercury, Elton John, Jim Morrison és a többiek - minden idők 7 legemlékezetesebb zenészélete a moziban

A főszerepben az ifjú Val Kilmer megdöbbentő módon hasonlított Jim Morrisonra, de nem csak ettől, és a rengeteg klasszikus Doors-slágertől lett jó ez a film. A híres-hírhedt filmrendező, Oliver Stone jó érzékkel ragadta meg benne egy híres-hírhedt karakter életútjának fontos pontjait és egy nevezetes korszak hangulatát is, ráadásul még a fiatalon egészen másképp bájos Meg Ryant is megleshetjük benne.

A kétezres évek közepén hirtelen nagyon divatba jöttek a 20. század második felének legendás könnyűzenészeiről szóló filmek, és egész sor ilyen nagyszabású hollywoodi mozi követte egymást. Valószínűleg és egyszerűen ezen pillanatig telt el annyi idő a rock and roll hőskora óta, hogy már a mitikus múlt részei lettek ezek a sorsok és történetek. A sort pedig a Ray Charles kalandos életéről szóló film nyitotta, melynek főszerepe még az Oscart is elhozta Jamie Foxx számára, - teljesen megérdemelten.

A Ray után egy évvel ismét egy zenész életrajzi film, azaz „biopic" volt az Oscar-gála egyik főszereplője: Johnny Casht olyan erővel és énektudással játszotta el Joaquin Phoenix (ő maga adta elő a filmben az összes dalt is!), hogy az minimum díjat ért volna — de azt elvitte előle Philip Seymour Hoffman a Capote-ért. Joaquin Phoenix-nek így egészen a Jokerig kellett várnia egy színészi Oscarra, aki viszont díjra váltotta a jelölését már A nyughatatlanért is, az Reese Witherspoon volt Johnny Cash feleségének szerepében. Hisz a film legalább annyira szól a szerelemről és kettejük életen át tartó kapcsolatáról, mint a sztár karrierjéről.

A hagyományosabb, megszokott hollywoodi sémák mentén építkező életrajzi filmek mellett muszáj volt a listánkra válogatni egy rendhagyó darabot is, mely a tárgya, azaz Bob Dylan megfoghatatlan és sokszínű egyéniségére építve találta ki a saját filmes formáját is. Ennek megfelelően ennek az életrajzi mozinak az epizódjaiban hat(!) különböző színész játssza el Dylan alteregóit, köztük Christian Bale, Richard Gere, Heath Ledger, sőt egy színésznő, Cate Blanchett, és épp utóbbi talán az egyik legemlékezetesebb.

A Queen együttes legendás énekesének, Freddy Mercurynak élettörténete a Zanzibár szigetén töltött gyerekkorral, a szupersztárságig jutó karrierrel és egy szörnyű betegség miatt az egész világot megdöbbentő véggel valóban filmre kívánkozik, pláne azokkal a szenzációs dalokkal együtt, amiket évtizedek óta dúdol mindenki Magyarországon is. Noha a Bohém rapszódia elkészítése nem volt zökkenőmentes (például egy rendezőcserével a forgatás felénél), a végeredmény pont akkora siker lett, mint ahogy azt a téma ígérte, a főszerepben pedig Rami Malek az Oscart is bezsebelte érte.

Az elmúlt néhány évben újra divatba jöttek a zenészéletek a moziban, csak épp most már inkább a 20. század végének sztárjaival. Mint például Elton Johnnal, aki maga is közreműködött a róla szóló film kitalálásában, és furcsa módon ettől sokkal kevésbé tisztelettudó és illedelmes lett a végeredmény, mint mondjuk a Bohém rapszódia esetében. Viszont annál színesebb, fantáziadúsabb és bevállalósabb, egy Eltonra amúgy semennyire sem hasonlító, mégis remek Taron Egertonnal a címszerepben.

Augusztus 12-től játsszák a hazai mozik a gospel és a soul királynője, Aretha Franklin életét megéneklő filmet, a főszerepben ráadásul azzal a Jennifer Hudsonnal, aki a Dreamgirls esetében már Oscar-díjat érően bebizonyította tündöklő tehetségét színészet és énekhang terén egyaránt. Az apja templomi kórusából induló, a hatvanas évekre igazi világsztárrá váló Aretha Franklin életútja pedig épp elég kacskaringót és dúdolnivalót kínál egy emlékezetes mozizáshoz.