Hét magyar hős sorsfordító tette, melyek meghatározzák Magyarország történelmét

A hősök azok az emberek, akiknek sorsfordító tetteire mindig nagy büszkeséggel emlékezünk. Az Origo most összegyűjtötte azt a hét hőst és hőstettet, akik nélkül más irányt vett volna Magyarország történelme.

A trónutódlás kérdése és a kereszténység elfogadása még belharcokhoz vezetett, életműve azonban maradandónak bizonyult, amit Magyarország több mint egy évezredes fennállása bizonyít.

A hagyomány szerint ekkor László megmentett egy lányt a pogány fogságból. A magyar királyi krónikákban is megörökítették László hőstettét. A középkor embere számára ez a küzdelem az eszményi keresztény király pogányság elleni küzdelmét szimbolizálta és ennek kapcsán vált Szent László a Magyar Királyság, szűkebb értelemben a székelyek és a királyság katonáinak védőszentjévé.

A posadai csata 1330. november 9. és 13. között zajlott. A csapdába került, fáradt, éhes és kiszolgáltatott magyar sereg képes volt napokig tartani magát és kimenteni a királyt az öldöklésből, de óriási veszteségeket szenvedett. Tizenhárman elestek, köztük Hédervári Dezső is.

Dobó István várkapitány maradék nélkül tisztában volt a vár fontosságával, ezért számos – hatástalan – segélykérő levelet intézett az udvarhoz, és már hetekkel a török had érkezése előtt felkészült a várható támadásra, de így is csak alig több mint 2000 katonával rendelkezett. A rábízott várat hősiesen védelmezve végül fényes győzelmet aratott.

Batthyány kormánya igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a külhonban állomásoztatott magyar katonák hazatérhessenek, míg a bécsi udvar ezt lassítani, megakadályozni igyekezett. A forradalom eszméi iránt elkötelezett Kászonyi Dániel kapitány a bécsi udvartól érkezett tiltással szembeszegülve, a Koburg-huszárezredből egy század, a Nádor-huszárokból pedig kettő század élén kalandos körülmények között hazalovagolt, hogy huszáraival a magyar forradalom és szabadságharc oldalára álljon..

Muhr ezredes és huszárai nem törődve az orosz túlerővel bátran felvették a harcot az előretörő cári csapatokkal, amelyeket gyilkos küzdelemben sikerült visszaszorítaniuk, meghiúsítva ezzel az orosz bekerítő hadműveletet.

Január 17-én kezdődött meg a visszavonulás, ekkorra a magyar alakulatok többségét már bekerítették, a csapatok így "vándorló katlanokat" alkotva, harcolva, a bekerítésből újra és újra kitörve haladtak nyugatra. A visszavonulást magyar részről az 1. páncéloshadosztály sikeres elhárító harcai segítették. Duska László 1943. januárjában egységével szuronyrohammal áttörte az osztrogorszki gyűrűt és megnyitotta az utat a 13. könnyű hadosztály előtt. Az utolsó magyar alakulatok 1943. február 2-án jutottak ki a szovjet gyűrűből. A 2. magyar hadsereg vereséget szenvedett, de nem semmisült meg.