Pesti mesék: miért épp Dohány lett a híres fővárosi utca neve?

A dohány nem épp őshonos növény Magyarországon, de a dohányzás kultúrája sem mondható épp tipikus hazai hagyománynak, így hát meglehetősen különös, hogy Pest városának egyik legrégebbi, központi utcája épp ezt a nevet viseli. Hisz az ilyen közterek jellemzően vagy neves történelmi alakokról kapták a nevüket, vagy a keletkezésükkor betöltött funkcióról, például hogy hova vezetett az eredetileg ott található országút (lásd az Üllői, Váci, vagy Fehérvári utakat).

Ha a funkció fogalmát kicsit lazábban kezeljük, akkor végül is ez még akár igaz is lehet a Dohány utca nevére, hiszen egy régen itt álló, az utca arculatát meghatározó, népszerű üzletről és műhelyről kapta.

Ahogy Pest belvárosának utcái szinte egytől egyig, úgy az itt többségben élő német ajkú lakosság révén a Dohány utca is először germán nevet viselt, és Tabakmacher Gassénak, azaz Dohánykészítő utcának hívták. Egy rövid ideig aztán ráragadt a szintén a funkciójából eredő (erről később) Seiten Landstrasse, vagyis Oldalsó országút név is, de 1817-től már a Tabakgasse, 1850-től pedig ugyanennek magyar változata, a Dohány utca nevet viseli.

Az a bizonyos dohánykészítő műhely tehát a 211. szám alatt állt,

Azt gondolhatnánk ebből, hogy jóval hosszabb lehetett akkoriban az utca, de épp ellenkezőleg: eredetileg csak a mai Síp és Kazinczy utca közötti szakaszán létezett. Viszont a kezdetek óta jelentős közlekedési útvonalnak számított, mivel a Pest városát elhagyó, az ország keleti felébe vezető kocsiút, a Hatvani (ma Rákóczi) út mentesítő forgalma is itt haladt. (Ezért kapta egy ideig a már említett Oldalsó országút nevet is.)

a Rottenbiller utcáig, de a külső szakaszt egy ideig még Felbergassénak (Fűzfa utcának) hívták, és csak 1874-től viseli teljes hosszában a Dohány utca nevet.

A közlekedési funkciója miatt eleinte főleg a fogadók és szállók utcájának számított (a tubákkészítő mellett), itt állt például az Arany Szitához címzett műintézmény is, ami Déryné Széppataki Rózának szolgált menedékül a nagy pesti árvíz idején.

és a fogadók helyét kisiparosok műhelyei és üzletek váltották fel, no meg bérházak – lakott a Dohány utcában többek között Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, és a nevek csodálatos együttállásaként egy trafikos családban Füst Milán is). Itt épült meg egy hatalmas zsinagóga is, ami máig az utca fő meghatározó épülete. A 19. század második felében a környékre nagy számban betelepülő zsidó lakosság számára szükségessé vált egy új imahely építése. A bécsi Ludwig Förster tervei alapján épült, mór stílusú neológ zsinagógát

A Dohány utca múltja sajnos nem csak az építésről és az együttélésről szól, de oly sok más budapesti közterülethez hasonlóan a pusztításról és a történelem vérzivatarairól is. A második világháború idején itt húzódott a pesti gettó határa, ahová zsidó származású honfitársaink sokaságát zárta be, majd hurcolta el haláltáborokba a korabeli államhatalom. Az ő neveiket őrzi a Dohány utcai zsinagóga udvarán álló, szomorúfűzfát mintázó emlékmű.