Pesti mesék: az 1956-os forradalom legfontosabb helyszíneinek története

A szegedi egyetemisták demokratikus követeléseire és a lengyelországi szovjetellenes tüntetésekre reagálva 1956. október 22-én tartott nagygyűlést az egyetemek diáksága. Itt fogalmazták meg a követelések híres pontjait, és hirdettek meg másnapra általános tüntetést.
Az 1782-es alapításával a világ legrégebbi műszaki egyetemeként létező BME a 20. század első évei óta működik a jelenlegi, Hauszmann Alajos tervei alapján készült díszes épületében. Az 1956-os forradalomban szerepet vállalt hallgatók emlékét pedig egy 2006-ban felavatott, az egyetem épülete mellett álló szobor őrzi, Csíkszentmihályi Róbert, Fáskerti István és Schilling Róbert munkája.

1956. október 23-án az események első fontos helyszínéül a II. kerületi Bem tér szolgált, ahol a Bem József 1848-as szabadságharcos tábornokot ábrázoló szobor körül gyűlt össze a tömeg, hogy meghallgassa a diákok pontjait, az Írószövetség kiáltványát, Zbigniew Herbert lengyel író köszöntését, és Sinkovits Imre előadásában a Nemzeti Dalt. Itt vágták ki először az akkori hivatalos zászlóból a Rákosi-címert, a lyukas nemzeti lobogó pedig a forradalom jelképévé lett.

A Bem térről az egyre duzzadó tömeg a Kossuth hídon vonult át a Parlament elé. Nem ismerős a Kossuth híd neve? Nem véletlen: a második világháború után ideiglenes jelleggel épült meg a Batthyány tér és a Kossuth tér között, amíg újjá nem épült a lebombázott állandó hidak mindegyike. A Parlament előtt már mintegy 200 000 ember hallgatta meg Nagy Imre csillapító beszédét.
Két nappal később, október 25-én pedig a forradalom egyik legvéresebb eseménysora zajlott le a Kossuth téren: az összegyűlő békés tömegre a környező épületek tetejéről ÁVH-s sortűz zúdult, több száz halálos áldozatot követelve.
A véres eseményekre a Földművelésügyi Minisztérium homlokzatán meghagyott golyónyomok, és az azok helyeire ütött vasszögek máig emlékeztetnek.

Az akkoriban még Felvonulási néven létező teret sosem fogadták igazán szívükbe a budapestiek: a Városliget mellett a Dózsa György út erőltetett kiszélesítéséből (részben templomrombolás révén) keletkezett terület a kezdetektől a kommunista hatalom reprezentációs céljait szolgálta, kötelező felvonulásokkal és gigantikus Sztálin-szoborral. Nem véletlen tehát, hogy 1956. október 23-án a forradalmi tömeg egy része ide zúdult, és csepeli munkások által hozott lángvágók és acélcsörlők segítségével ledöntötték Sztálin szobrát, majd végighúzták az Andrássy úton és a Nagykörúton. A szobor levágott kezét Pécsi Sándor színész őrizte meg a kertjében elásva, jelenleg a Nemzeti Múzeumban látható. A tér pedig immár az Ötvenhatosok nevet viseli, az egykori diktátorszobor helyén egy nagyszabású '56-os emlékművel.

A Rádió Bródy Sándor utca épületénél fordult erőszakba október 23-án a forradalom. Az ide érkező tömeg a követeléseinek bemondását kérte az akkori egyetlen azonnali központi hírforrástól. Ezt nemcsak megtagadták az államhatalom képviselői, de az épület őrzésére kirendelt egyenruhások tüzet is nyitottak a tömegre. A forradalmárok végül elfoglalták az épületet, az események nyomai pedig máig láthatók a Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkának házain, a falakon golyók által ütött mélyedések formájában.

A korábban városszéli vásártérként létező, majd Tisza István nevét viselő terület 1946-tól lett Köztársaság tér, és itt működött a kommunista politikai rendőrség, majd a budapesti pártbizottság is. A forradalom idején a pártház az ÁVH egyik utolsó megőrzött góca lett, és amikor október 30-án megostromolták a tüntetők, véres események helyszínévé vált. A sikeres ostrom után ugyanis a feldühödött tömeg több karhatalmistát meglincselt, amit később, a forradalom leverése után a megtorlások igazolására használt fel a Kádár-kormány.
Az épületben 1956 után az MSZMP Budapesti Bizottsága működött, a rendszerváltás után pedig az MSZP székháza lett. Jelenleg már évek óta üresen, kibelezve áll. A metróépítéssel megújult tér 2011 óta viseli II. János Pál pápa nevét.

A 19. század végén kiépülő Nagykörút 1906-ban lett teljes, egy kivétellel: az Üllői út sarkán álló telken, a mai Corvin-köz területén nem állt épület, jégpálya és teniszpályák működtek itt az 1920-as évek végéig, amikor megépültek a Corvin-házak. Az így kialakított zegzugos köz pedig tökéletes stratégiai védelmi pontként szolgált az 56-os felkelők számára, főleg a szovjet tankok megérkezése után. Innen ellenőrizhették a Nagykörutat, az Üllői utat és a Petőfi hidat is, a Kilián laktanya pedig biztos bázisul szolgált. A Corvin közi harcosok a teljes szovjet harckocsiveszteség mintegy feléért voltak felelősek, nem véletlen, hogy ezen a környéken nagyobb károk érték a házakat, mint a világháborúban.
1994 óta dombormű emlékeztet itt az egykori harcokra, 1996 óta pedig a Corvin mozi mellett áll a Pesti srác szobra is.

A Karinthy-gyűrűs humorista, Bagi Iván Szép Bencével, a történelem szakon végzett stand up-ossal sétált együtt, hogy oldott hangulatban, de kellő komolysággal beszéljenek az 1956-os eseményekről. A forradalommal foglalkozó Sétatörténelem werkfilmjét már tegnap bemutattuk, a teljes videót pedig október 23-án láthatjátok.