Igazi tragédia, ami a brit Steven Ford családjában történt. Mindig is arra vágyott, hogy édesapa legyen, de a várva várt gyerekek nem akartak érkezni. Négy sikertelen lombikprogram után végül megszülettek ikreik, és hatalmas volt a boldogság egészen addig, míg Angliába nem költöztek. Házasságuk volt feleségével, Samanthával megromlott, ezután pedig a nő megőrült. Vízbe fojtotta ikreit, majd nekihajtott egy teherautónak. Csak ennyit hagyott maga után egy papírcetlin:
Kérlek, bocsáss meg őrült elmémnek.
A tragédia óta eltelt három év, és Steven újra boldog: szerelme megajándékozta őt egy egészséges kisfiúval. Fájdalma és halott gyermekei hiánya továbbra is olthatatlan, viszont kisfia születése új értelmet adott az életének.
Mindegy, hol és kivel vagyok. Jake és Chloe még mindig itt van velem; a rádió dalaiban, illatokban, hangokban... A gyász nem egyenes út. Nekem az elfogadás volt a legnehezebb. Nemcsak azt elfogadni, hogy a gyerekeim már nincsenek többé, vagy hogy úgy haltak meg, ahogy. Azt is el kellett fogadnom, hogy a történtek megváltoztattak. Sokan azt mondják: úgy tűnik, túllendültem a történteken. De ez nem igaz. Nem vagyok túl rajta, csak megtanultam együtt élni vele.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.