Blanche Monnier, a francia arisztokrata családból származó gyönyörű nő 1876-ban még csak 25 éves volt. Mindennél jobban vágyott a szerelemre, ami rövidesen megérkezett az életébe. A lány beleszeretett egy idősebb, kevésbé tehetős ügyvédbe, amit a családja egyáltalán nem támogatott. Az anyja, Madame Louise Monnier ultimátumot adott a lányának, de Blanche ellenszegült, és az asszony büntetésből mintegy negyed évszázadra bebörtönözte őt.
Poitiers lakosságának is feltűnt, hogy a fiatal nő hirtelen eltűnt. Blanche közkedvelt volt, szeretett társasági életet élni, így elkerülhetetlen volt, hogy keresni fogják. Madame Monnier és fia, Marcel később megerősítették Blanche halálhírét, eljátszották a gyászidőszakot, majd mindenki folytatta a maga dolgát. A Monnier-család borzalmas titkára huszonöt éven keresztül senki sem jött rá. A legdöbbenetesebb, hogy állítólag a szomszédok hallották Blanche segélykiáltását és még arról is tudtak, hogy a lány az anyja akaratából van fogságban. Louise Monnier azzal magyarázta tettét, hogy lánya megőrült. Akkoriban általános eljárás volt, hogy egy család mindent megtett annak érdekében, hogy a mentális problémákkal küzdő hozzátartozókat a négy fal között tartsa.
25 évvel később, 1901-ben a helyi főügyészség egy ismeretlen feladótól levelet kapott, amelyben ez állt:
„Monsieur Attorney General: Megtiszteltetés számomra, hogy egy rendkívül súlyos eseményről tájékoztathatom. Blanche Monnier be van zárva Madame Monnier házában. A nő az elmúlt huszonöt évben éheztetve, egy rothadó almon, azaz a saját szennyében él."
Először szkeptikusan fogadták a bejelentést, majd a nyomozás mellett döntöttek. Minden ajtó zárva volt, amikor a korabeli rendfenntartók megérkeztek. Erővel kellett behatolniuk a Monnier házba, és amikor bejutottak a lány szobájába, sokkoló látvány fogadta őket.
Napfényt engedtek be a sötét szobába és ekkor meglátták az alultáplált, 55 fontot nyomó, értelmileg sérült nőt. Meztelenül feküdt egy olyan szalmamatracon, amit a saját vizelete és ürüléke átáztatott.
A környezetében találtak rohadt ételmaradékot, kártevőket, és patkányok is szaladgáltak a szobában. Arról nem beszélve, hogy a bezártság mit tett a testével: fekete haja a combjáig ért, és körmei minden végtagján kunkorodóan hosszúra nőttek.
A 25 évnyi fogság alatt, a sugárzó, fiatal nőből egy tébolyult őrült lett. A hatóságoknak az is feltűnt, hogy gyakorlatilag alig tudott beszélni. A lány testvére, Marcel azt nyilatkozta korábban a rendfenntartóknak, hogy Blanche fékezhetetlen, tele van dühvel, de a kiszabadításakor ennek semmi jelét nem tapasztalták. A bezártság akkora traumát okozott a lánynak, amelyből sosem tudott felépülni.
A hetvenes éveiben járó Louise Monnier már gyengélkedett, amikor lánya szabadulása után bebörtönözték. 15 nappal később szívszövődmények következtében elhunyt.
Az asszony utolsó leheletével csak ennyit mondott: "ó, szegény Blanche!".
A titokzatos levél írójáról számos teória kering, de a legtöbb feltételezés Blanche fivérével, Marcellel van összefüggésben. Anyja akkoriban már gyakorta betegeskedett, így a férfi attól tartott, hogy ha Madame Monnier meghal időközben, akkor neki kell vállalnia a felelősséget. Ezért születhetett a levél, hogy fény derüljön az igazságra, és hogy megússza a börtönt. Anyja halála után őt is elővették, de néhány jól kitalált érvnek köszönhetően megúszta a büntetést.
Blanche Monnier 12 évvel később, 1913-ban hunyt el egy francia szanatóriumban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.