Az orosz-ukrán háború alig pár nap alatt rengeteg áldozatot követelt, és sajnos nem csak katonák, hanem civilek is meghaltak a harcokban. Az emberek az óvóhelyekké alakított metrómegállókban, pincékben keresnek menedéket. Az egyik kijevi megállóban született meg a háború első babája is.
A magyar hadsereg ugyan kimarad a harcokból, de Kárpátalján élő, magyar származású katonák részt vesznek a háborúban. Ketten sajnos már el is estek a harcmezőn. Az egyikük özvegye megtörten beszélt férje elvesztéséről.
Megnézték a halottak nevét tartalmazó listát. Sándor nem szerepelt rajta. Beküldtek a sebesülteket ellátó kórházba. A sürgősségi osztályon nem kezelték a férjemet. Amikor ez kiderült, le kellett mennem a halottasházba. 12 elhunyt feküdt ott, köztük nők is. Megnéztem az élettelen testeket, és felfedeztem köztük Sándorét is. Az arca alig volt felismerhető, de a mellén levő névcímke sértetlen maradt. Így oszlott el minden kétségem. Az én férjem halt meg
– mesélte a Borsnak elcsukló hangon Kis Sándor tengerész özvegye, aki szerint férje áldozata nem volt hiábavaló.
"Sándor a gyermekei békéjéért áldozta életét. Hiszem, nekem már nincs más feladatom, mint az, hogy megőrizzem az emlékét, és a két kisfiunk álmát megvalósítsam. György és Vaszelij örökké emlékezni fog az édesapjára. Erről gondoskodom."
Büszke vagyok a férjemre! Hiszek a gyermekeim szép jövőjében, a jobb életében, ugyanakkor mérhetetlenül fáj, hogy a fiaink apa nélkül fognak felnőni. A háború tönkretette az életünket, és elvette a hitvesemet
– mondta még a gyászoló özvegy.
Ha szeretnél segíteni a háború elől menekülő embereken, ide kattintva megnézheted, mit tehetsz a menekültekért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.