Johann Reichhart: Hitler hóhérja volt, a háború után viszont a nácikat akasztotta fel

A névtelen hősök próbálták megállítani Hitlert, ám sokan voltak olyanok, akik a túlélés reményében, és nem az ideológia miatt végül mégis csatlakoztak a náci párthoz. Johann Reichhart is egy volt közülük, akinek semmi más, csakis a pénz lebegett a szeme előtt. Hiába lépett ősei nyomdokába, és követte a családjában már nyolc generáció óta folytatott hagyományt, nem lett belőle sikeres hóhér. Nem sokkal azután, hogy átvette nyugdíjba vonult nagybátyjától a hóhéri hivatalt, új munka után kellett néznie.

Becsődölt vagonszállító üzlete és fogadója, de még utazó ügynökként sem tudta megvetni a lábát. Amikor nem sikerült visszamennie korábbi hóhér-pozíciójába a bajor Igazságügyi Minisztériumhoz, fogta magát és Hágába költözött: ott zöldségboltot nyitott. Végül azért volt kénytelen visszatérni Németországba, mert a hollandok felfedték a kilétét, hogy mivel is foglalkozott korábban, ezt pedig addig teljes titok fedte. Mindez nem sokkal Hitler hatalomra kerülése előtt, 1933 tavaszán történt.

Korábban akasztásonként kapta munkadíját, 150 aranymárkát emberenként. Az új rendszerben azonban már főállású hóhérként alkalmazták, havi fizetésért, amelyet fél év után megemeltek és Reichhartnak többé nem voltak megélhetési gondjai. Ugyan megpróbálta elhagyni a hóhéri hivatást, de egy idő után már számára is bebizonyosodott az a borzasztó tény, hogy egyedül ebben volt tehetséges.

A kivégzés számára művészet volt. Egész életében azon dolgozott, hogy megtalálja a leggyorsabb, leghatékonyabb és legkevésbé fájdalmas módszert. Próbálgatta a különféle eszközöket, míg végül a guillotine, azaz a nyaktiló mellett tette le a voksát. Johann Reichhart évek alatt tökélyre fejlesztette ezt a „gépet", és megalkotta sorozatkivégzésre is alkalmas, hordozható változatát. Nem volt szüksége nagy térre, ugyanis saját nyaktilójával akár egy börtöncellában, vagy egy teherautó platóján is tudott dolgozni.

A Harmadik Birodalom Igazságügyi Minisztériuma 1937-ben felosztotta az ország területeit, és három ember kezébe adta a kivégzések irányítását. Ezek egyike volt Reichhart, aki kezdetben Münchenben, Drezdában, majd később Kölnben, Frankfurtban és a Németország által elfoglalt Ausztriában is végrehajtott kivégzéseket.

Mivel állami megbízottként, hivatásos ítélet-végrehajtóként dolgozott, egyik kivégzéséért sem vonták felelősségre. A második világháború után rövid ideig börtönben ült, ám hamar kiszabadult, ugyanis alkalmazásba vette az Egyesült Államok Katonai Kormányzati Hivatala.

1947-ben az erőszakosan folytatott denacifikáció (nácítlanítás) eredményeképp Johann Reichhart ismét börtönbe került. A szövetséges erők szerették volna megszabadítani Németországot és Ausztriát a világot majdnem pusztulásba döntő náci ideológiától. Megszüntették az 1945-ig létrehozott intézmények nagy részét, és ahonnan csak tudták, eltüntették az egykori náci politikusokat, véleményvezéreket. Így került ismét reflektorfénybe Reichhart, aki hamar a rácsok mögött találta magát. Mire ítélet született az ügyében, már két éve raboskodott, így letöltöttnek tekintették a rá kiszabott két évet.

Reichhart Hitler hóhéraként vonult be a történelembe, aki ugyan részese volt a náci hatalom szörnyűségeinek, mégsem bűnhődött meg a tetteiért. A sors azonban nem volt kegyes hozzá: szinte teljesen a munkájának élt, ebben tönkrement a családja, gyermeke pedig apja iránt érzett szégyenében 1950-ben öngyilkos lett.

Johann Reichhart elszegényedett, az első világháborúban megszerzett kis katonai nyugdíjából élt, míg végül 1972-ben, egy kórházban érte utol a halál.