Az orosz-ukrán háború első napjaiban esett el két magyar származású katona, akik Kárpátaljáról vonultak be a hadseregbe. A tengerész özvegye három héttel férje halála után sem vehetett még végső búcsút szerelmétől, ugyanis a harcok miatt nem tudták megrendezni a temetést.
Nekem és a hadseregnek is sok dolgot kell intézni. A városunkat nehéz elhagyni a folyamatos bombázások miatt, márpedig valahogy el kellene jutnom Mikolajivba, ugyanis az ottani halottasházban őrzik Sándor testét. Nem kockáztathatok. Amint lehetséges, átszállítják Ungvárra. Az anyósomtól tudom, hogy van ott egy családi sírhely, valószínűleg Sándor is oda kerül
– mondta a Borsnak Mária, Kis Sándor özvegye. A nő ragaszkodik ahhoz, hogy férje temetését katonai tiszteletadás mellett tartsák meg, szerinte ugyanis ez így lenne méltó. Mária két kisfúval maradt egyedül, és retteg a háborútól, de hiszi, hogy férje nem a semmiért adta az életét. A gyerekekkel azonban még nem volt ereje közölni, hogy meghalt az apukájuk.
Igazából hangosan én magam sem vagyok képes kimondani, hogy Sándor meghalt. A fiúknak sem említettem, de azt elmeséltem nekik, hogy egy háborúból sok katona nem tér vissza. Erről régebben is gyakran beszélgettünk az egész családdal. Nem kérdezik, hol van az apukájuk, szerintem a szívük mélyén már tudják az igazat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.