A Blikk információi szerint miután Markó napokig nem jelentkezett, egyik közeli ismerőse odament a lakásához, kopogott, de senki nem nyitott ajtót. Ekkor már gondolták, hogy baj lehet, feltörték az ajtót, és ott találták a földön, mozdulatlanul fekve a táncművészt, aki már alig lélegzett. Hívták a mentőt, a művész három napig feküdt a János Kórházban, mielőtt elhunyt.
„Harminc éve vagyunk barátok, harminc éve gondoljuk úgy a másikról, hogy fontos a számunkra. (...) Nap mint nap beszéltünk, olykor ötször is telefonon, és ha csak az idő engedte, személyesen is. Imádtuk a kutyákat, neki volt egy bobtailje, gyakran vigyáztam rá, és gyakran vigyáztam Ivánra is. Magának való ember volt, ám mégsem boldogtalan. Voltak az életében súlyos mélypontok, amikor az élet vagy inkább néhány ember váltásra kényszerítette, de túllendült mindenen, és élni akart. Szeretett élni, szerette a színházat, a táncot mindenekelőtt. Talán ezért is volt benne annyi akaraterő, hogy a közelmúltban, hosszú-hosszú évtizedek után leszokott a cigarettáról. Sajnos, túl későn" - nyilatkozta barátja, Komáromi Ágnes.
„Korszakunk egyik legnagyobb emberét veszítettük el. Hitvallásához a művészi pályán és a magánéletében is hű maradt. Hű maradt Istenhez és ezt láttatta, éreztette velünk és a közönséggel a színpadon és persze a magánéletében is. (...) Nekünk az a feladatunk, sőt kötelességünk, hogy az ő csodálatos, példaértékű pályafutását továbbvigyük. Tartozunk ennyivel az örökségének" - emlékezett meg mentoráról Aleszja Popova balerina.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.