"Szerencsénk, hogy élünk" - borzasztó részletekről számolt be az ukrán édesanya

2022.04.01.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az ukrán édesanya az utolsó pillanatig otthonában maradt, de lebombázták a házát, most pedig útnak indult Horvátországban tartózkodó kisfiáért. A pincében kuporogva, fejét a lába közé hajtva, fülét betapasztva hallgatta, ahogy lebombázzák otthonát.

A családanya Donyeck megyéből érkezett a budapesti BOK csarnokban lévő menekültközpontba. Elmondta, hogy hajdani, meleg otthona jelenleg leginkább a pokolra hasonlít.

"Minden oldalról támadják a települést (Avdiivka – a szerk.), sem éjjel, sem nappal nem hagyják abba. Ha nem rakétáznak, akkor lőnek" – mondta a nő, akinek a házát rakétatámadás érte.

"Az egyik nappal találat érte a házunkat, minden ablak és ajtó kitört, a szilánkok beborították az egész lakást – már, ami maradt belőle. Akkor lemenekültünk a pincébe, egy hétig ültünk lent, nem mertünk feljönni, csak akkor, ha éjjel kicsit elhallgattak a fegyverek"

- tette hozzá a Borsnak.

"Messziről halljuk, ha rakétát lőnek ki, olyan brutálisan hangos. Ilyenkor a fejemet a lábaim közé hajtottam, a kezeimet a füleimre tapasztottam a pincében. Amikor becsapódik, az egész ház beleremeg, mintha össze akarna dőlni"

- hozzátette, hogy sosem gondolta volna, hogy egyszer messziről fel fogja ismerni a rakéták hangját, és csupán a szerencsén múlik, hogy még életben vannak.

Rokonainak nem volt szerencséje, a nagynénje házát is találat érte, ők életüket vesztették. A nő arról is beszélt, hogy végül miért indult el Ukrajnából:

"A fiam focista, és Horvátországba menekítették ki, én most érte megyek. De sokáig el sem mertem indulni, mert folyamatosan lőttek, még élelmiszerért is csak akkor mertünk felmenni onnan, amikor hallottuk, hogy csendesedik a helyzet. Egy ilyen fegyverropogásmentes pillanatban vágtam neki az útnak is."