Múzsák, akik a legnagyobb költőket és írókat csókolták homlokon

Jeanne Duval, Charles Baudelaire múzsája

A haiti születésű színésznő jelképezte Baudelaire számára a női szépségben rejlő veszedelmet, a szexualitást és a titokzatosságot. A szeretők szeretőjének nevezte, és számtalan verset dedikált neki, többek között Az erkély és az Egzotikus illat című műveket. Annyira egyértelmű volt hatása a költőre, hogy még Édouard Manet is megfestette őt 1862-ben A hölgy legyezővel, avagy Baudelaire szeretője címmel.

Zelda Fitzgerald, F. Scott Fitzgerald múzsája

Annyira azért nem meglepő, ha egy írónak a saját felesége a múzsája, azonban Zelda már jóval azelőtt múzsa volt, hogy házasságra léptek volna. Amikor megismerkedtek egymással, Fitzgerald éppen a The Side of Paradise (Innen az Édenen) című művén dolgozott, és annyira elvarázsolta későbbi felesége, hogy Rosalind karakterét egy az egyben róla mintázta. Zeldának akkora hatalma volt az író felett, és annyira hírhedt volt, hogy még az Eagles is megénekelte később a viszonyukat, Witchy Woman címen.

Beatrice Portinari, Dante Alighieri múzsája

Dante leírásai szerint Beatrice nyolc, ő pedig kilencéves volt, amikor először megpillantotta az akkor még gyermek múzsáját, akibe első látásra beleszeretett. Bár szinte csak látásból ismerték egymást, ráadásul Beatrice végül más felesége lett, és 24 évesen meghalt, egész költészetét neki szentelte. Többek között az Isteni színjátékban is hangsúlyos szerepet kapott a költő kalauzaként. Ő jelképezte Dante számára a női tökéletességet, a szűzies erényt és a szépséget. Beatrice hatása megkerülhetetlen a munkáiban, és számtalan műalkotás készült tiszteletükre.

Tom Lefroy, Jane Austen múzsája

Jane Austen és Tom Lefroy viharos szerelme egy éven keresztül tartott; a férfi később Írország főbírája lett. Austen ebben az időszakban írta meg a Büszkeség és balítéletet, és széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a mű szereplőit és viszonyukat az írónő a saját viszonya alapján írta meg. Szerelmük sajnálatos módon sosem teljesedett be, és Austin élete végéig egyedülálló maradt.

Csinszka, a főállású múzsa

Csinszka, vagyis Boncza Berta talán a múzsák múzsája volt - legalábbis eltökélt szándéka volt, hogy az legyen. A fiatal irodalomrajongó mindig részese akart lenni a magyar irodalomnak, így először Tabéry Gézát próbálta meghódítani leveleivel, és ő ihlette A csucsai kastély kisasszonya című művet is. Azonban, amikor Csinszka felajánlotta, hogy a szeretője lesz, az író visszautasította.

Ezután kezdett komolyabban érdeklődni Ady iránt, akivel ő vette fel a kapcsolatot, szintén levelek útján. Végül összeházasodtak, azonban boldogtalan házasságuk gyorsan véget is ért Ady halálával.

Csinszka végül Babitsot is felkereste, és bár szerelmükről nem tudunk sokat, az író több verset is írt róla kapcsolatuk alatt.

A főállású múzsa végül Márffy Ödön feleségeként halt meg, aki több portét és grafikát - aktokat is - készített róla.